Négy csapat, négy erős gár da, négy, döntőbeli szereplésre esélyes együttes. A 2007–2008as sorozat maga a rejtély, az izgalom, az utóbbi esztendők kétpólusú bajnoksága után egyenesen felemelő érzés például esélyeket latolgatni. Nem beszélve a meccsek látogatásáról…
Nagy kár, hogy egy napon rendezik az elődöntő mérkőzéseit, így esély sincs arra, hogy a pólóbarátok mindkét összecsapást a helyszínen tekintsék meg…
Időtlen idők óta nem volt olyan szezon, amikor nem a Honvéd és a Vasas vívta a döntőt, időtlen idők óta nem volt olyan, hogy bizonyosan finalista legyen egy vidéki csapat s időtlen idők óta nem volt olyan sem, hogy ennyire kiegyensúlyozott legyen a mezőny. Nem véletlen, hogy mindkét elődöntő 2–2-ről indul!
A Domino és a Vasas játékosai számára bizonyosan furcsa lesz, hogy nemcsak a döntőben lesznek egymás riválisai – ahogy 2001 óta mindig –, hanem már egy körrel korábban farkasszemet néznek egymással.
A másik ágon az orosz Csehovval LEN-kupa-döntőt vívó Eger (szerdán 8–8-at játszottak a felek a Bitskey uszodában) és az idény közben edzőt váltó Szeged (Gyöngyösi Andrástól Kásás Zoltán vette át az irányítást) csata igazi kuriózuma, hogy az 1991-es döntős Szentes szereplése után melyik csapat mondhatja majd el magáról, hogy a fővároscentrikus sportágban vidéki csapatként játszhat az aranyéremért. Arról nem beszélve, hogy a döntős részvétel rögvest Euroliga-indulást ér!
Mindezek figyelembevételével latolgatta az esélyeket Faragó Tonó, aki az egyik oldalon szoros, a másikon annál egyoldalúbb csatát vár – végső soron Honvéd–Eger döntővel.