A manchesteri szurkolók kedd este fél nyolcra épségben megérkeztek a Stadio Olimpicóba. Bár a hír normális esetben talán említést sem érdemelne, ezúttal normális esetről nem beszélhettünk, így a Roma–Manchester United Bajnokok Ligája-mérkőzéssel kapcsolatban kénytelenek vagyunk külön beszámolni az eseményről. A találkozót ugyanis a két csapat korábbi ütközeteinek keserű tapasztalatai miatt óriási rendőri készültség előzte meg, és mint arról lapunk is megemlékezett, az UEFA a Rómába tervezett 2009-es BL-döntő új helyszínre költöztetésével fenyegetett, ha a meccs előtt vagy után szurkolói incidensre kerül sor.
A rómaiak és a manchesteriek szerencsére csak a pályán csaptak össze egymással – az ütközet résztvevőit pedig nem az olasz rendőrség, hanem Frank De Bleeckere játékvezető vette jegyzőkönyvbe. S hogy a gyepen hivatásos labdarúgók, nem pedig egyszerű szurkolók mérték össze erejüket, abból is kitűnt, hogy a találkozó első perceiben nem estek egymásnak a felek. A kezdeti óvatosság alapján egyértelműnek tűnt, hogy az egyébként nyílt sisakos, látványos támadóstílusáról ismert Roma és a hasonló felfogásban futballozó Manchester United nem a tavalyi 7–1 törlesztése, illetve megismétlése igényével szállt harcba.
A mezőnyben ugyan némi fölényben futballozott a Roma, ám a sérült Francesco Totti hiánya érződött a támadások befejezésénél: Mirko Vucsinics fölészálló lövését és a bal kapufa mellett elsuhanó, lapos pöckölését leszámítva a szünetig a hazaiak egyáltalán nem veszélyeztették Edwin van der Sar kapuját.
Ezzel szemben a Manchester United első félidei mutatója: egyből egy. Vagyis a csapat egyetlen igazán jelentős helyzetéből gólt ért el, a találatot pedig – ki más? – Cristiano Ronaldo jegyezte. A portugál szélső Paul Scholes beadására úgy érkezett a 39. percben, mint egy megbokrosodott ló, a labdát tízméteres sprintet követően, mindenen és mindenkin átgázolva óriási erővel fejelte a hálóba. Igaz, a társak ölelgetésének gólja után nem tudott felhőtlenül örülni: mivel a gólszerzés közben Marco Cassettivel csúnyán összefejelt, sérülését fájlalva a földön maradt, és kézmozdulatával jelezte a többieknek, ezúttal inkább hagyják békén.
A manchesteri gól a Romára ösztönző hatással volt, a csapat tagjaiban alighanem tudatosult, hogy ha a Stadio Olimpicóban veszítenek, az Old Traffordon szinte lehetetlen lesz kiharcolniuk a továbbjutást (a United otthonában tavaly kapott 7–1-es pofont senki sem felejtette el a „farkasoknál”). Arról nem is beszélve, hogy a Roma egyfajta nemzeti küldetést is teljesít, hiszen Itáliában az egyetlen állva maradó olasz csapat BL-szereplését óriási presztízskérdésnek tekintik – a Milan 2007-es aranyérme után igen magasan van a léc...
Talán ez is motiválta Max Tonettót, aki védő létére két nagy helyzetével csapata egyik legveszélyesebb emberének bizonyult a második félidő elején – ugye, hogy hiányzik Totti?! –, egyik lövését azonban Van der Sar védte, a másik pedig elkerülte a kaput. Ám hiába a római rohamok, gólt ismét az angolok lőttek: egy középre visszafejelt labdát Doni kapus kiejtett a kezéből, Christian Panucci testéről lepattant, Wayne Rooney pedig résen volt, és a hálóba pöckölt.
A 2–0-s végeredménnyel pedig alighanem elszálltak a Roma továbbjutási esélyei.