Szórakoztatóipar

Még a vasárnapi Barnsley-Cardiff City FA-kupaelődöntőt nézve eszméltem rá, hogy jé, hetvenötezren vannak a stadionban, holott ez a meccs nem más, mint nálunk egy jóféle Baktalórántháza-Vecsés, bár utóbbin tán nem lennének ennyien. Mindez csak onnan jutott az eszembe, hogy éppen az imént beszéltem a Kaposvár-Honvéd meccsről tudósító kollégákkal, akik nem tudták eldönteni, hogy ezer vagy ezerkétszáz nézőt írjanak. Az elődöntő korábbi három mérkőzésén lényegesen tisztább volt a kép, talán nem ugráltak ennyire a szurkolók: a Bozsik-stadionban ezren, Győrben hatszázan, Debrecenben újfent ezren ültek a nézőtéren, ez a kaposvárival együtt már háromezer-nyolcszáz - majdnem ennyien figyelték az Eger-Csehov vízilabda LEN-kupa-döntőt, de ez most mellékes.

Persze tudom én, hogy néhol esett az eső, hideg volt, a visszavágók enyhén izgalommentesnek tűntek, a négy csapatból csak a Lokinak van többezres közönsége, nagy konkurencia a Vacsoracsata és a Tvtaxi, meg ugye estefelé már ritkábban járnak a buszok. Indok akad millió, nem is kell túlragozni a helyzetet. Egyszerűen csak azt javasolnám, hogy a labdarúgás minden szereplője, játékosok, edzők, klubvezetők, szövetségi küldöttek, elnökségi tagok, volt főtitkárok az MLSZ elnökével együtt nézzék meg még egyszer a fenti számokat, illemből csókoljanak kezet a 2007-2008-as Magyar Kupa-elődöntő összes jegyvásárlójának, majd nyugodtan térjenek vissza napi rutinfeladataikhoz - elvégre nem történt semmi különös, csak a szórakoztatóipar részeként négy futballmeccset játszottak Magyarországon.

A matematikaprofesszorok már biztosan kiszámolták: hosszas tanakodás után a két kolléga ezerkétszáz nézőt írt a kaposvári meccsre, de ígérik, legközelebb nem lesznek ennyire jóindulatúak.