Délibábos, messzi célok

A barcelonai székhellyel működő El Mundo Deportivo sportnapilap csütörtöki számában sokatmondó karikatúrát közöl. Frank Rijkaard vezetőedző lógó nyelvvel vánszorog a sivatagban, a távolban felsejlik előtte a Bajnokok Ligája-győzelemért járó serleg, mire a végkimerültség határán álló holland szakvezető kétkedve felsóhajt: „Remélem, nem délibábot látok!”

A kép mindent elárul a hangulatról, amely a Schalkét legyőző és ezzel a BL elődöntőjébe kerülő Barcelonát jellemzi a németekkel vívott – sikeres! – párharc után. Felszabadultságnak, boldogságnak nyoma sincs, a diadal ünneplése helyett a klubelnöktől kezdve, az edzőkön és a játékosokon keresztül, a szurkolókig bezárólag mindenki a csapat gondjairól beszél. Bár pontos kimutatások nem állnak rendelkezésünkre, megkockáztatjuk, a sorozat történetében példátlan, hogy egy éppen az elődöntőbe jutást kiharcoló csapatot kifütyüljön a szurkolótábora. Szerdán ez történt.

A Camp Nouba kilátogató – a foghíjas lelátó miatt nem írhatjuk, hogy a Camp Nout megtöltő... – drukkerek több ízben éles bírálatuknak adtak hangot, a legnagyobb felháborodást azonban kétségtelenül Bojan Krkic lecserélése váltotta ki a 73. percben. A 17 éves támadó üde színfoltot jelentett a mérkőzésen, megmozdulásai rendre veszélyesek voltak, így a nézők érthető módon elképedve vették tudomásul, hogy Rijkaard éppen őt hívja le a pályáról (és mondjuk nem a rendkívül halvány teljesítményt nyújtó Thierry Henryt). A váltást irdatlan füttykoncert kísérte, a Krkic helyére beálló szegény Giovani dos Santos így joggal érezhette úgy, hogy pályára lépésének nem örül felhőtlenül a közönség.

Még jó, hogy Rijkaard a meccs után levette a felelősséget Dos Santos válláról, és magára vállalta a bírálatokat. A szép gesztus egyetlen apró hibája, hogy a durva szitkok eleve az „önfeláldozó” edzőnek szóltak...

„Rettentően sajnálom Giovanit – adott hangot együttérzésének Rijkaard. – A fütty nekem szólt, elfogadom a szurkolók véleményét, de nekem az a feladatom, hogy tovább dolgozzam. Az efféle megnyilvánulások lelkileg nem tesznek jót egy tizennyolc éves fiúnak, aki nagyon keményen dolgozik, és nagyszerű képességeit hétről hétre bizonyítja.”

A mester egyébként érdekes megvilágításba helyezte a Krkic cseréjét követő felháborodást azzal, hogy a markáns üzenetben megtalálta a pozitívumot: „Tulajdonképpen örülök a füttykoncertnek, hiszen azt jelezte számomra, hogy a szurkolók ragaszkodnak Krkichez, akinek a játékát én is nagyra értékelem.”

Rijkaardhoz hasonlóan egyetértett a Rijkaard-bírálókkal Henry, a Barcelona támadója is. A futballista – aki maga is kapott füttyöket – a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy egy népszerű játékos leváltása nemtetszést vált ki a szurkolókból.

„Bojan ragyogóan játszott, a gól előkészítésében is szerepet vállalt, ezért normálisnak látom a közönség reakcióját – vélekedett a 30 éves csatár. – Katalónia szülöttéről van szó, olyan labdarúgóról, akit imádnak a Barcelona-drukkerek, érthető, hogy csalódottak a lecserélése miatt.”

A Schalke elleni találkozó 73. percében történteken kívül az is feszültséget jelent a klub háza táján, hogy a belső megosztottságról és az öltözői klikkesedésről az utóbbi hetekben kis túlzással többet hallani, mint a szigorúan a labdarúgással kapcsolatos eseményekről. Nyílt titok például, Deco és Ronaldinho nem csak sérülése miatt hiányzik a társaságból, de a belső villongások, kiközösítések is szerepet játszanak abban, hogy háttérbe szorultak.

„Senki sem lett kegyvesztett, senkit sem túrtak ki a többiek: aki hiányzik a csapatból, csak azért nincs itt, mert állapotát az orvosi stáb nem tartja játékra alkalmasnak” – igyekezett cáfolni a híreket Txiki Beguiristain szakmai igazgató. De a jelek szerint a struccpolitika híve Joan Laporta klubelnök is, aki bár sejteti a problémákat, a busongás helyett inkább ünnepelne: „Büszke vagyok az együttesre, amely tizedszerre jutott el a sorozat ezen fázisába. Nem könnyű kiharcolni a BL-elődöntőbe kerülést, éppen ezért ezeknek a pillanatoknak most az örömről és az egységről kellene szólniuk. Muszáj megszabadulnunk a félelemtől, amely megmérgezi a légkört, és teret kell engedni a lelkesedésnek, az önfeledt szurkolásnak.”

Amíg pedig az elnöki óhaj nem teljesül, a barcelonai kilátások továbbra is a bizonytalan cél felé vánszorgó sivatagi utazóéhoz hasonlíthatók. S megmarad a kétség, hogy a BL-serleg ilyen körülmények között vajon nem csak délibáb-e...