Roberto Donadoninak megadatott az, amiről minden labdakergető kissrác álmodik: mind játékosként, mind edzőként a világ közvetlen élvonalába tartozik. Igaz, nem a legnagyobbak közé, ám nem véletlenül lesz valaki a világbajnoki címvédő szövetségi kapitánya, nem köszönheti csupán a szerencsének fantasztikus futballista-karrierjét.
A Cisano Bergamascóban született Donadoni első komolyabb klubja az Atalanta volt, s 1982-ben, 19 esztendős korában vitte fel őt a felnőttek közé Ottavio Bianchi mester. A középen és a széleken is bevethető 16-szoros U-21-es válogatott támadó középpályás négy év múlva igazolt a kor csodacsapatához, az AC Milanhoz, akiknek oldalvizén (és persze saját jogán) aztán beevezett az olasz futballtörténelembe. A Vörös ördögöket ugyanis akkoriban duzzasztotta verhetetlen alakulattá az excentrikus Silvio Berlusconi, így hősünk az ott töltött 11 esztendő alatt hat bajnoki cím, három BL- és európai Szuperkupa-győzelem valamint két Világkupa-diadal részvényese lehetett. Az Evani-Ancelotti-Rijkaard-Donadoni, majd a Boban-Albertini-Desailly-Donadoni középpályás triók balszélsője a válogatottal már nem volt ilyen szerencsés: az 1988-as és 1996-os Európa-bajnokságokon kevés babér termett számukra, az 1990-es, hazai világbajnokságon létfontosságú tizenegyest rontott el az argentinok ellen. Négy év múlva szintén ezzel a műfajjal gyűlt meg a baja, hiszen az amerikai vb-finálét ilyen rapid módon veszítették el az azzurrik. 1996-ban, 33 esztendősen kipróbálta magát az USA-ban, a NY Metrostarsban, de másfél év múlva hazatért Milánóba, hiszen utódjai, Jesper Blomqvist és Christian Ziege finoman szólva sem váltották meg a világot.Donadoni bebizonyította a „Jó az öreg a háznál!” örökérvényű igazságát, majd némi levezetés és nyugdíjalap-képzés céljából Szaúd-Arábiába, az Al-Ittihadhoz igazolt. Olajföldön 15 bajnoki mérkőzés és egy aranyérem után végleg szögre akasztotta cipőit, hogy szinte azonnal elkezdje edzői karrierjét. 2001 nyarán a harmadosztályú Leccóban kezdte meg oroszlánkörmeinek élesítését, majd egy osztállyal feljebb, a Livornónál folytatta, ahonnan igen hamar továbbállt Genovához. 2005 telén visszahívták Livornóba, s a tűzoltás olyan remekül sikerült, hogy a kiscsapat rendszeresen az első tízben foglalt helyet a Serie A-ban a tabellán.Éppen a hatodik helyen álltak, amikor az edző nem bírván tovább az élesnyelvű elnök, Aldo Spinelli kritikáit s mérgében lemondott. Szerencséjére nem sokáig állt munka nélkül, hiszen 2006 augusztusában elfoglalhatta a világbajnok kapitány, Marcello Lippi helyét a válogatott élén. Első mérkőzését éppen Livornóban vívta, s egykori kapusát, Marco Ameliát állította a háló elé – az egyetlen világbajnokot a 23-as keretből! Elsődleges célját, ha nagy nehezen is, de teljesítette, hiszen kijutott a Squadra a 2008-as Európa-bajnokságra, bár meglehetősen nyögvenyelős játékkal.Némi mentség lehet számára, hogy Nesta és Totti visszavonult, a Cannavaro vezette védelem szörnyű formában játszott, a csatárok pedig felváltva hirdettek gólszünetet. Donadoni mindezek dacára optimistán várja a kontinenstornát – Próbálná meg csak másképp! -, azonban biztosan nem lesz könnyű dolga.