Wenger kitart, azaz nevel, és nem költ

„Szokásos módszereinkkel dolgozunk a következő idényben is, csak persze még jobban” – jelentette ki Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere nem sokkal azt követően, hogy csapata 2–1-re kikapott az Old Traffordon, és ő maga is elismerte: a bajnoki cím minden bizonnyal elúszott. Az „ágyúsok” sok drukkere ezt hallván elégedetten hátradől, és vigyázó szemét a következő szezon rajtja felé veti, de vannak olyanok is, akiknek idegesen rángani kezd a szájuk széle, és az amúgy sikerekben nem szűkölködő Wenger-éra fő jellemzőjének immár azt tartják, hogy túlontúl hosszú…

Vitathatatlan, az Arsenal teljesítménye az utóbbi hónapokra alaposan visszaesett. Mellékelt táblázatunk mutatja, hogy amíg a szezon első felében a csapat nagyszerűen bírta a bajnokságot és a többi mérkőzéssorozat jelentette pluszterhelést, addig január végétől a gólokkal együtt a pontok is elapadtak. (Zárójelben megjegyzendő: minden sorozatban akkoriban jött a nehezebb fázis, és a bajnoki hajrá eddigi szakasza is meglehetősen erősre sikerült.) A bajnoki remények elillanásának fő okát a kritikusok abban látják, hogy Wenger nem nyitotta ki a pénztárcáját a téli átigazolási időszakban, és szokásához híven nem erősített befutott sztárral. Igaz, nem tett ilyesmit Sir Alex Ferguson sem, csakhogy – mutatnak rá az ifjú tehetségek helyett tapasztalt csillagokra vágyó bírálók – az MU állománya masszívabb, mint a sok fiatalból álló, a vetélytársakéhoz képest sebezhetőbb Arsenal-keret. Lám, a hosszú időre kidőlő játékosokat, Tomás Rosickyt és Eduardo da Silvát nem sikerült megnyugtatóan pótolni.

„Egyáltalán nem bánom, ha bírálnak, elvégre ez a poszt ezzel jár. Inkább engem kritizáljanak, mint a játékosaimat – kezdte válaszát Wenger. – Januárban lendületben voltunk, nem láttam okát, hogy megbolygassam a keretet, és azt kell mondjam, hogy a nyáron sem csapunk nagy bevásárlást, hiszen kitűnő erőkből álló játékosállományunk van, amelynek egyben tartása minden erőfeszítést megér. Lesznek új, tapasztalt játékosaink, de teljes vérátömlesztésre nincs szükség. Ami pedig az idei szezon tanulságait illeti, látni kell, milyen kicsi a különbség diadal és kudarc között. Technikai képességek és minőségi futball terén például nem érezzük a lemaradást a Chelsea és a Manchester United mögött. Apróságokon nagyon sok múlhat meg a játékvezetői döntéseken, amelyekről az utóbbi napokban éppen eleget beszéltem…”

Wenger minden Arsenaldrukkert igyekezett megnyugtatni, hogy az ellenfélnek megadott vitatható, nekik nem befújt „vitathatatlan” büntetők nem törték meg; közel a hatvanhoz is éhezi a sikert, sőt mi több, kizárólag a trófeák motiválják, ezért mérhetetlenül csalódott a mostani szezon végjátéka miatt.

„Nem foglalkozom azokkal a pletykákkal, amelyek a távozásomról szólnak, egyszerűen nem ez a dolgom. Nekem arra kell összpontosítanom, hogy minden áldott nap a topon legyek, és minden döntést úgy hozzak meg, mintha az életem hátralévő részét itt kellene eltöltenem” – fejtegette a hosszú távra tervező francia menedzser. Majd hozzátette: „Meglátják, ez a garnitúra rengeteg örömet szerez majd a szurkolóknak. Arra pedig emlékeztetnék mindenkit, hogy az idén is elég sokat tettünk a Premier League-ért, például igencsak jó hírét keltettük” – mondta Wenger. Ez utóbbiban még nagy vetélytársa, Sir Alex is egyetért vele; a manchesteri edzőlegenda már a Liverpool– Arsenal BL-negyeddöntőért is megemelte a kalapját a londoniak előtt, míg a vasárnapi egymás elleni csatát egyenesen az évad legjobb meccsének titulálta.

Nem kis elismerés olyan idény végén, amely előtt az Arsenal elveszítette a Premier League egyik emblematikus figuráját, Thierry Henryt, ennélfogva mindent vártak tőle, csak azt nem, hogy a hajráig versenyben lesz a bajnoki címért. Pedig versenyben volt.