Elküldték és kinevették, aztán ő következett

Karim Benzema sem kerülhette el sorsát, amikor eljött az idő, hogy bebocsátást kérjen a nagybetűs életbe, esetében az Olympique Lyonnais nagyjainak öltözőjébe. A jópofa profik azt találták ki, hogy a szerepléstől majdhogynem irtózó, hatalmasra nőtt gyerek szónokként szórakoztassa őket. A beavatási rituálé jól sikerült, mindenki vinnyogott a röhögéstől, úgyhogy egy idő után Karim jónak látta emlékeztetni hallgatóságát: „Olyan nagyon ne nevessetek, végtére is azért jöttem, hogy elfoglaljam a helyeteket.”

Ez 2005 januárjában történt, és az akkor 17 éves Benzema időközben mondhatni a fejére nőtt öltözőbeli közönségének. A France Football 2007-es „év játékosa” voksolásán harmadik lett Franck Ribéry és Thierry Henry mögött, és ott lesz a nyári Európa-bajnokságon is – minden bizonnyal nem csak edzőpartnerként. Az elismerések háttere: a 2007–2008-as bajnoki idény végéhez közeledve 17 találattal ő vezeti a francia bajnokság góllövőlistáját, azaz a beavatáskor megígért helyfoglalás meglepően gyorsan megtörtént. Amikor a kis Karim először beállított Lyon egyik kerületi klubjának edzésére, a betelt létszámra hivatkozva elküldték, és csak akkor vették jobban szemügyre, amikor kisvártatva viszszatért édesapjával. Hafid papa rábeszélte az edzőt, hogy legalább nézzék meg, mit tud a „grundok iskolájában” a nála nagyobbak között is helytálló gyerek. Megnézték, és ott tartották. Egy évvel később már nem tehették meg ezt, ugyanis a város nagycsapata, az Olympique kopogtatott a legényért. Karim techikájával elbűvölte új csapata trénereit, de még nem tűnt ki a többiek közül, amiben zárkózottsága is szerepet játszott.

A fordulat 16 éves korában következett be, amikor rövid idő alatt tíz centit nőtt, és fizikuma úgymond technikája szolgálatába állt. Egyesek a robbanékony, gólerős ifjú Ronaldót (gyermekkori kedvencét), mások a labdát megközelíthetetlenül fedező és ördöngösen cselező Zinedine Zidane-t látták megtestesülni benne. Az utóbbi párhuzamot táplálta, hogy akárcsak Zizoué, az ő szülei is algériai származásúak, és akárcsak nagy elődje, ő is híres visszafogottságáról. Hamar felismerték amúgy kiismerhetetlen specialitását, azt, hogy előszeretettel lövi el ütemtelenül a labdát, becsapva ezzel a kapust és a védőket.

Noha az első bajnoki és BLgólját már 2005-ben megszerezte, és első válogatott találkozóján 2007 márciusában sem hagyta érintetlenül az osztrák ellenfél hálóját (győztes találat volt!), pályafutása a 2007–2008-as idényben ívelt fel igazán. Részben a brazil Fred sérülésének következtében kapott több játéklehetőséget, ám az már kizárólag az ő érdeme, hogy kihasználta a kínálkozó alkalmat. A kezdetben sokat botladozó Lyon főképp neki köszönheti, hogy eséllyel pályázik sorozatban hetedik bajnoki címére. Látván, milyen teher hárul rá klubjában, Raymond Domenech szövetségi kapitány még ama furcsa óhaját is kifejezte, hogy bárcsak érné egy kisebb, mondjuk kétheti szusszanást lehetővé tevő sérülés március vége előtt. Ami azt illeti, a kapitány szavai meghallgatásra találtak (combizomhúzódás), úgyhogy ezen már nem múlhat az Eb-szereplés sikere.