Sok lent után végre fent

A négy nagy európai bajnokság (angol, spanyol, olasz, német – elnézést a franciáktól) közül az aktuális góllövőlistát csupán a Serie A-ban vezeti az adott ország szülötte, nevezetesen Marco Borriello. A Genoa támadója 19 találatot szerzett az idényben, vagyis a statisztika alapján jelenleg gólveszélyesebb futballista, mint például David Trezeguet (Juventus), Adrian Mutu (Fiorentina) vagy Francesco Totti (Roma).

A 25 éves csatár tündöklése különösen annak fényében meglepő, hogy pályafutása korábbi szakasza finoman szólva sem volt sikertörténet. Borriello az elmúlt hét évben évenként váltott csapatot, 2001-es bemutatkozása óta ugyanis nem kevesebb mint hét klub mezét öltötte magára. A gyakori csere oka azonban nem a játékos iránti rendkívüli érdeklődésben keresendő – éppen hogy csalódást keltő formája miatt járt be cikkcakkos utat. Felnőttpályafutása első állomásán, a negyedosztályú Triestinában például kilenc mérkőzésen csupán egyszer volt eredményes, de későbbi együtteseiben (Treviso, Milan, Empoli, Reggina, Sampdoria) sem ontotta a gólokat.

A nápolyi születésű csatárnak azonban a gyengébb mutatók ellenére van egy rendkívül vonzó tulajdonsága: Milan-nevelés, sőt hiába a számos kölcsönszerződés, 2007 nyaráig hivatalosan a piros-fekete sztáregyesülethez tartozott.

Érdekes módon a felemás teljesítmény nem riasztotta el az anyaklubot, három szezonban (2002–03, 2003–04, 2006–07) is visszarendelte Milánóba, és megpróbált valamit kihozni belőle – mindhiába. Az utolsó kísérletnél nem sok hiányzott az áttöréshez, 2006 őszén úgy tűnt, Borriello fokról fokra beépülhet a gárdába, ám december 21-én derült égből villámcsapásként jött az újabb fejlemény: a Roma–Milan mérkőzés után a csatár megbukott a doppingteszten. Vizeletmintájában kortizont találtak, és mivel a tiltólistán szereplő szteroid a B-mintában is kimutatható volt, a támadót januárban két és fél hónapra, március 21-ig eltiltották.

A doppingellenőrzések bevezetése óta a vétkesek a lebukással járó erkölcsi felelősség alól sokféleképpen igyekeztek kibújni, Borriello magyarázata azonban nem illett az ilyenkor szokásos alibik sorába. A tiltott anyag jelenlétét fogták már hajdúsító samponra, vaddisznósültre, fogyasztószerekre, Neocitranra és a sok kávéra – a barátnő szexuális betegségére azonban talán még sohasem. A sztorit maga az argentin modell, Belen Rodriguez vezette elő: „Azokban az időkben kortizonalapú krémet használtam nemi jellegű fertőzésemre, és miután egyik együttlétünk során Marco is elkapta a gyulladást, mondtam, hogy ő is kenje magát a szerrel.”

Hogy a furcsa kifogás megállja-e a helyét, nem tudni, Borriello pályájára azonban az eset után sokan keresztet vetettek, mondván: a doppingoláson ért, képességei bizonyításával amúgy is adós 24 éves labdarúgóból már sohasem lesz nagy játékos.

Ugyanezek a kritikusok most kénytelek elismerni: ha nagy játékossá nem is, remek csatárrá és gólkirályjelöltté nőtte ki magát a Genoában a fekete bárány. A labdarúgó tulajdonjogán a Milannal osztozkodó liguriai klubnál – a fent említett okok miatt – 2007 nyarán kétkedéssel és visszafogott lelkesedéssel fogadták Borriellót, ragyogó teljesítménye és fontos góljai viszont mára az együttes legnagyobb kedvencévé tették. A meggyőző forma pedig a játékos iránt élénken érdeklődő Napoli-, Roma- és Milanvezetőkön kívül Roberto Donadoni szövetségi kapitány figyelmét is magára vonta, így 2008. február 6-án, a portugálok elleni zürichi barátságos mecscsen megtörtént, amit néhány éve a szakértők bizonyára viccnek tartottak volna: Borriello bemutatkozott az olasz nemzeti együttesben.

A lépés megosztotta a futballközvéleményt. A squadra azzurrát korábban öt évig vezető Arrigo Sacchi például diplomatikusan így fogalmazott: „Nem vagyok biztos benne, hogy megérdemli a válogatottságot, mindenesetre hagyjuk Donadonit a maga útját járni. Borriello figyelemre méltó, fiatal futballista, de rengeteget kell még fejlődnie. Kiváló csatárnak pedig semmiképpen sem nevezném.”

Mi sem nevezzük annak, annak ellenére, hogy tagadhatatlan tény: a Serie A góllövőlistáját jelenleg Marco Borriello vezeti 19 góllal.