Ijesztő volt a reccsenés

„Hogy mindig tizenkilencedikén történnek velem a legrosszabb események? Már elnézést, de az esküvőm is tizenkilencedikén volt!” – hárította el mosolyogva Francesco Totti azt az újságírói felvetést, amely a 2006. február 19-i bokatörése (Roma–Empoli, 1–0) és a szombati, 2008. április 19-i sérülése (Roma–Livorno, 1–1) között igyekezett párhuzamot felállítani. Kissé abszurd helyzet: a Roma csapatkapitánya éppen a Villa Stuart sportklinika előtt viccelődött kedélyesen a sajtósokkal, néhány órával azelőtt, hogy az intézmény műtőszobájában kés alá feküdt.

De a beavatkozást elvégző Pierpaolo Mariani doktort sem taglózta le különösebben a neves páciens újabb súlyos problémája, az épületbe lépve színlelt bosszússággal jegyezte meg: „Mindig vasárnap ugrasztanak Totti miatt!” Az elismert orvos végezte a cirka két évvel ezelőtti operációt is, amely olyannyira jól sikerült, hogy Totti mindöszsze három hónap alatt felépült, és a modern orvostudomány csodájaként a németországi vb-n már játszott a későbbi győztes olasz válogatottban.

Noha a sérülés – a hivatalos diagnózis: részleges elülső keresztszalag-szakadás a játékos jobb térdében – szakvélemények szerint kevésbé súlyos a 2006-osnál, a gyógyulás hoszszabb időt vehet igénybe: Totti valószínűleg legkorábban augusztusban léphet pályára. Vagyis számára az aktuális idény bajnoki versenyfutásostul, kupaelődöntőstül, gólkirályi ambícióstul véget ért szombaton.

„Hallottam a reccsenést, és tudtam, hogy nagy a baj” – emlékezett vissza a Livorno elleni mérkőzés 39. percében történtekre a 31 éves támadó, akinek már a 16. percben megfájdult a térde, ám a huszonhárom perccel későbbi szerencsétlen mozdulatáig még a pályán maradt. A labdarúgó orvosai körében egyébként általános vélemény, hogy Totti fájdalomküszöbe sokkal magasabb, mint az átlagemberé – ezt bizonyítja az a bizonyos huszonhárom perc is. Na meg az, hogy a „közös fájdalmat”, a Roma szombati botlását is meglepően könnyen vette tudomásul, noha a döntetlennel alighanem a játékos és a csapat bajnoki aranyérme is elúszott: „Azt kérdezik, mi a véleményem az eredményről? Nem tudom. Őszintén szólva most jobban foglalkoztat, hogy mi van a lábammal…”