Megmentő vagy hagyománytipró?

„Soros György lehet Francesco Totti új munkaadója” – olvasható az egyik vezető olasz napilapban a szokatlan és meglepő kijelentés. A mondat sokat elárul arról a várakozásteli, óvatos, sőt néha gyanakvó hozzáállásról, amellyel Itáliában figyelik a 77 éves üzletembernek a Roma megvásárlására irányuló törekvéseit.

Amerikai tulajdonos, nemzetközi, nyitott szellemiség és a pénz mindent felülíró hatalma egy nagy hagyományokkal büszkélkedő egyesületnél? Egyesek szerint ez az előrelépés egyetlen módja, mások a „világvége” közeledtét látják Soros érkezésében.

Pedig a Kánaán, avagy a vég – kinek ahogy tetszik – a hírek szerint nincs már messze. Eddig pletykákról, mendemondákról, kósza nyilatkozatokról lehetett hallani a Roma eladása kapcsán, kedden azonban megszületett az első konkrétum az ügyben: a klub hivatalos közleményben erősítette meg a Soros képviselőivel folytatott tájékozódó tárgyalások tényét. Az egyesületet 1993 óta tulajdonosként vezető Franco Sensi olajcége tetemes adósságai miatt kénytelen értékesíteni a Romát, amely iránt John Fisher amerikai vállalkozó és a dubai királyi család tagjának számító Mohamed elMaktum mellett Soros György is élénken érdeklődik.

Az olasz sajtó – a Budapesten született, ám a második világháború után Angliába kivándorló befektetőjelöltet – a magyar gyökerek említése mellett amerikai pénzemberként tünteti fel, és éppen ez a tényező váltja ki a legnagyobb aggályokat a Romát féltő szurkolókból. Hiába a gazdasági fellendülés csábos ígérete, hiába az angol mintára felépítendő új stadion állítólag már elkészült tervei, és hiába a nemzetközi futballsikerek lehetősége, Sorosban sokan csak a néhány éve elkezdett építő munka lerombolóját és a hagyományok eltipróját látják. A különböző drukkerfórumokon is terjednek a rémhírek: a jövő Romáját már az „új Interként” és az „új Chelseaként” emlegetik, a külföldiek tömeges megjelenésétől félve. Hogy az amerikai milliárdos szerepvállalása valószínűleg mégsem lesz azért annyira fájdalmas a fővárosiaknak, éppen a bajnoki ellenlábas Milan alelnökének nyilatkozatából olvasható ki. Adriano Galliani a Soros-ügy fejleményeit szemlélve hirtelen a Sensi család nagy barátjává vált, és telefonon aggodalmát fejezte ki Rosella Sensi ügyvezető igazgatónak: „Ha Soros megveszi a Romát, a többi klub számára is igen magasra teszi a lécet.” Na persze, könynyebb egy gazdaságilag ezer sebből vérző egyesülettel rivalizálni, mint egy milliárdos kezében lévő mintaklubbal…

A józanabb Roma-szimpatizánsok azonban a „pénznek nincs szaga” bölcsességet megfogadva úgy látják, a kiegyensúlyozott működésre éppen Soros személye lehet a garancia (és nem például a mesés összegekkel dobálózó, de hiteltelen araboké). Az üzletet az is megkönnyítheti, hogy Sensiéknek sem kellene lógó orral távozniuk szeretett klubjuktól: Rosella Sensi továbbra is a posztján maradna, Franco pedig tiszteletbeli elnöki címet kapna.

És ha már a megállapodás pozitívumairól beszélünk, ne feledkezzünk el a Soros-pártiak legfőbb érvéről sem. A bizakodók váltig állítják: az örök nyertessel nem lehet veszíteni.