Virtuális gólkirály

A szombat esti, Tatabánya elleni bajnoki után a Soproni Liga góllövőlistájának élén is állhatna, de megrekedt a jelek szerint számára balszerencsés 13-asnál. Dorge Rostand Kouemaha találataira nem csupán a csak papíron első osztályú riválissal szemben lett volna (lenne) szüksége a DVSC-TEVA-nak – az aranyéremért versenyt futó MTK, DVSC, Újpest trió tagjai között a szezon végén a gólkülönbség is rangsorolhat.

„Akkor is jó találkozni a barátaiddal, ha éppen ellenfélként kerülnek veled szembe – utalt a szombati kezdőkörös váll-lapogatásra Dorge Rostand Kouemaha. – Már csak négyen játszanak Tatabányán abból a csapatból, amelyiknek én is tagja voltam, de nem ezért mondom, hogy nem volt könnyű meccs. Nekünk egyébként sincs láblógatós összecsapásunk. Hogy én először, a DVSC pedig negyedszer bajnok lehessen, valamennyi hátralévő találkozónkat hoznunk kell. Meggyőződésem, hogy ezt a kötelező penzumot teljesítjük, de a sikerhez az is kell, hogy az MTK hibázzon.”

És mellesleg Kouemahagólok… Mindenesetre abból kiindulva, hogy a kameruni támadó rendszerint kezdőként kap lehetőséget Herczeg András klubmenedzsertől a bajnoki mérkőzéseken, a tavasszal rúgott két gólja vitán felül szerény termés.

„Egyszer minden bejön, máskor semmi, úgy fest, velem most az utóbbi történik – mondta Dorge Kouemaha. – A Tatabánya ellen négy helyzetem volt, mégsem voltam eredményes. Nem, nem a koncentrációval volt a gond. Nem szokásom felmenteni magam, most sem teszem, de azt nem akarom elhallgatni, hogy olyan rettenetes minőségű pályán, mint amilyenen szombaton játszanunk kellett, nagyon régen futballoztam. Hogy Tatabányán vagy a Lokiban egyszerűbb-e a csatár élete? Nekem Tatabányán könnyebbnek tűnt, mert kis túlzással azt csinálhattam a pályán, amit akartam. Bizonyos szempontból nagyobb volt irántam a bizalom, tudták, mire vagyok képes, és ha gólt vagy gólokat szereztem, jó eséllyel megnyertük az aktuális meccsünket. A DVSC-nél más a játék és az edző filozófiája, a szemléletet illetően jelentős az eltérés a két klub között. Debrecenben a győzelem, ezzel párhuzamosan a bajnoki cím megszerzése a legfontosabb. Tatabányán individualista lehettem – Debrecenben ez tilos. Ha egyénieskedsz – mivel nagy a konkurencia –, könnyen a partvonalon túl találhatod magad. Igaz, akkor is, ha minden helyzetet kihagysz...”