A látvány helyett csak a siker fontos

„Ami a célokat illeti, számunkra a találkozó rendkívüli jelentőségű, hiszen ki akarjuk harcolni az indulás jogát a Bajnokok Ligájában. Az Inter számára talán nem olyan égetően fontos megnyerni a mérkőzést, ugyanis még két további fordulóban begyűjtheti a bajnoki címhez szükséges pontjait.”

Bár a vasárnap délutáni Milan–Inter városi rangadó előtt a fekete-kékek háza táján igazi „bajnokavatós” hangulat uralkodik, ha az összecsapás esélyeit józanul mérlegeljük, alighanem inkább a piros-feketéket irányító Carlo Ancelotti vezetőedző fenti véleményét tekinthetjük kiindulási alapnak. A meccs az Inter számára esély az ünneplésre, míg a Milan számára az utolsó szalmaszál a minimális tervek megvalósítására.

Gondoljunk csak bele, milyen hatással lehet az utóbbi klubra a lemaradás az első számú európai sorozatról. A nyilvánvaló anyagi és presztízsveszteség mellett az egyesület vonzereje is csökken, így az egyre szövevényesebb Ronaldinho-ügy végére sem biztos, hogy pont kerül, az utóbbi napokban ismét célkeresztbe kerülő Didier Drogbáról pedig bizonyosan lemondhatnak az egyesületnél. S még egy fontos következmény: az UEFAkupa-indulás valószínűleg nem jelent elegendő ösztönzést a folytatásra a visszavonulását fontolgató Paolo Maldininek, aki talán csak arra vár döntésével, hogy kiderüljön, milyen kilátásokkal vághat neki a csapat a 2008–2009-es szezonnak. A Milan tehát most kis túlzással tényleg a jövőjéért küzd.

S ahogy az már az ilyen fajsúlyú mérkőzéseknél lenni szokott, a lélektani fölény kiharcolása érdekében a felek minden eszközt felhasználnak, beleértve az „övön aluli ütés” kategóriába tartozókat is. A Milannál a napokban többen is arról értekeztek, vajon igaz-e az Inter-játékosok által hangoztatott állítás, hogy a klub három év alatt harmadik bajnoki címét nyerheti meg. A válasz a szomszédok szerint természetesen: nem.

„Mondjuk, hogy az előző két szezonban az Inter két aranyat nyert, amelyből az egyiket megérdemelte, míg a másikat kevésbé” – fogalmazott a bundabotrány miatt megörökölt 2005–2006-os címre utalva a visszafogottságáról és diplomatikus viselkedéséről híres Kaká. Nála jóval nyersebb véleményt nyilvánított csapattársa, Clarence Seedorf, aki szerint nem illik triplázásról beszélni: „Sorozatban a harmadik scudettót emlegetik? Erre én csak annyit mondhatok, valakiben vagy van jóérzés vagy nincs. Szerintem nem kellene olyan kifejezéseket használni, amelyek másokat sérthetnek.”

Szó, mi szó, a magunk részéről el tudnánk képzelni sértőbb megnyilvánulást is a bajnoki aranyak számának egymás orra alá dörgölésénél... Ám ha ebben a kérdésben nem is, más témában egyetérthetünk a holland középpályással, aki a két együttes stílusa közötti különbségekre is felhívta a figyelmet.

„Lehet, hogy az Internek egyénileg kiváló képességű labdarúgói vannak, akik meg tudják nyerni a meccseket, de a csapat összességében mégsem játszik olyan szórakoztató futballt, mint mi – eddig a seedorfi elemzés semleges szurkolók által is vállalható része, a nyilatkozat azonban nem ért itt véget. – Az Inter játékára a legkifejezőbb szó a cinikus.”

A fogalomhasználati vitát lezárhatjuk azzal, hogy az Inter játéka lehet cinikus, unalmas vagy szürke, mindenesetre a jelenlegi idényben hatékonyabb, mint a Milané. Amint a vasárnapi derbi kettős tétje is mutatja: az egyik fél az első, a másik a negyedik helyért lép pályára.