Nincs megállás: 39, 40...

Bár az angol bajnoki cím kérdése hivatalosan csak az utolsó fordulóban dől el, a Manchester United esélyei jelentősen növekedtek, miután a csapat a West Ham United 4–1-es legyőzésével három pontra ellépett a korábban csak rosszabb gólkülönbsége miatt második Chelsea-től. A londoniak hétfőn lépnek pályára a Newcastle United otthonában, és ha veszítenek, szinte bizonyosan lemondhatnak az aranyéremről. A Manchester United és a Chelsea kettősversenyében – mint ismert, a két együttes játssza a Bajnokok Ligája döntőjét is – tehát a „vörös ördögök” hajszállal előrébb állnak, és a szombati mérkőzés alapján a párhuzamos megmérettetés sem okoz zavart a csapatnál.

„Nem szabad Moszkvára figyelnünk – adta ki a parancsot a hétközi sikeres BL-elődöntő után Ryan Giggs csapatkapitány-helyettes. – Rendkívül fontos ütközetek várnak ránk Angliában is, most minden idegszálunkkal a West Ham elleni bajnokira kell összpontosítanunk.”

Utólag elmondhatjuk, e törekvésben nem volt hiba. Olyannyira nem, hogy a Manchester United már a 3. percben megszerezte a vezetést Cristiano Ronaldo ragyogó egyéni alakítása (és Robert Green kapus pillanatnyi kihagyása) nyomán. Sir Alex Ferguson együttese rendkívül összeszedetten és fegyelmezetten futballozott, a korai gólt jegyző portugál pedig húsz perccel később második találatát is elérte. Nem írhatjuk, hogy lőtte, és azt sem, hogy fejelte, hiszen a jobb oldalról érkező labda egy gólszerzésre egyébként nemigen használatos testrészéről pattant a hálóba.

A mozdulatnál azonban sokkal érdekesebb, hogy ez volt Cristiano Ronaldo idénybeli negyvenedik találata, így a Manchester United játékosai közül csak Denis Law és Ruud van Nistelrooy áll előtte a klub örökranglistáján (a témáról lásd részletesebben a mellékelt táblázatot). Ha pedig csak a bajnoki teljesítményt nézzük, a futballista immár harminc gólnál jár, ám a Premier League-csúcsot aligha dönti meg, hiszen Alan Shearer az 1994–95-ös szezonban 34 találatig jutott a Blackburn színeiben.

„Cristiano ebben az idényben fantasztikus, és folyamatosan fejlődik – lelkendezett Ferguson játékosáról a West Ham elleni találkozó lefújása után. – Ezen a meccsen kapott egy nagyon csúnya rúgást, de felállt, bátran harcolt tovább, és ezt a hozzáállást mindenképpen méltányolni kell.”

A kilencven perc legdurvább jelenete azonban nem a skót szakvezető által említett volt, hanem Nani felesleges keménykedése: a fiatal portugál a 38. percben lefejelte Lucas Neillt, mire Mike Riley játékvezető azonnal felmutatta neki a piros lapot. S bár a kiállítás után a Manchester United jó ötven percig kénytelen volt emberhátrányban játszani, Ferguson meglepő nagyvonalúsággal csak annyit nyilatkozott a történtekről: „Beszélni fogunk róla.”

A menedzser szerint a csapást viszonylag könnyen kiheverte együttese: „Amikor tíz emberre fogyatkoztunk, mondtam a fiúknak, hogy tartsák a labdát, játsszanak türelmesen. Bár láttam a fáradtság jeleit, örülök, hogy a feladatot végül maradéktalanul teljesítették.”

Ám igazságtalanok lennénk, ha az összecsapás kapcsán csak a hazaiak dicséretéről esne szó, hiszen a meccs legszebb gólját nem valamelyik manchesteri, hanem a West Ham támadója, Dean Ashton szerezte: a futballista a 28. percben gyönyörű ollózós mozdulattal talált Edwin van der Sar kapujába.

S ha már az érdekes gólokról beszélünk, emlékezzünk meg Carlos Tévez találatáról is, amelynek pikantériáját a csatár múltja adja. Az argentin futballista 2007. május 13-án még a West Ham United színeiben szerzett gólt az Old Traffordon, és az a találat a győzelmet, egyúttal a kieséstől való megmenekülést jelentette a „kalapácsosoknak”. A hőstettet pedig nem felejtette a West Ham-tábor: Tévez szombati gólja után a szurkolók egy része nem bosszankodott, hanem mosolygott.