Erwin Koeman csütörtökön a csömöri kapufa kétszeri megdöngetése után örök hűséget fogadva összeborult a teljes magyar edzői karral, de pénteken már kevésbé volt széles az össznépi mosoly. Az edzők többsége ugyanis azt duruzsolta a kapitány fülébe, hogy a magyar élvonalból is hívjon már meg játékosokat, hiszen jókora égés olyan bajnokságban dolgozni, amely még a saját válogatottjába sem képes labdarúgót delegálni.
Csakhogy Erwin Koeman összesen két NB I-es futballistát, pontosabban két, középcsapatban játszó NB I-es kapust jelölt a huszonnégyes keretébe. Persze tudom én, a görögök és a horvátok elleni találkozó másnapján rendezik az utolsó előtti, illetve az utolsó fordulót, ezért az aranycsata közepette nem szívesen engednék el labdarúgóikat sem a debreceni, sem az újpesti, sem pedig az MTK-klubvezetők.
Azt most ne ragozzuk, hogy az MLSZ mennyire becsüli a magyar bajnokságot és a magyar válogatottat, ha ilyen szépen keresztbeszervez mindkettőnek, én inkább Erwin Koemant sajnálom, aki kapitánysága kilencedik napján máris akadályba ütközik: adminisztratív okok miatt nem hívhatja meg Tisza Tibort, Zsidai Lászlót, Kanta Józsefet vagy éppen Kerekes Zsombort. Mert az én olvasatomban édes mindegy, hogy a holland akar-e válogatni Újpestről vagy Debrecenből vagy sem, a lényeg azon van, hogy nem válogathat. Ha akarna, akkor sem.
Azaz a világbajnoki selejtezők előtt lekötött három barátságos meccs közül legalább kettőn már nem a kapitány, hanem a programfüzet dönti el, hogy melyik a legütőképesebb magyar válogatott. Azt persze már csak Erwin Koeman remek diplomáciai érzéke (lásd még: sokat beszél, keveset mond) miatt sem tudjuk meg soha, hogy ő most kipróbált volna-e valakit a magyar mezőnyből. Amiként az is örök titok marad, hogy kinek mekkora szerepe volt a mostani keret kijelölésében, amelyben szerepel az a Németh Krisztián, akinek meghívása csúnya fricska Várhidi Péternek, Dárdai Pál beválogatása pedig a két évvel ezelőtti, Nyugdíjat a harmincasoknak! fedőnevet viselő MLSZ-koncepció csődjének beismerése.
A nem túl kényelmes helyzet dacára azért bízzunk benne: puszta véletlen, hogy a csömöri kapufáról kétszer is kifelé pattant a labda.