A kelleténél mindig jóval kritikusabb szemmel figyeltem Vadócz Krisztián pályafutását, hiszen már unalmas volt folyton a hozzáértők dicsőítését hallgatni egyik-másik magyar tinédzserről, aki másfél egyeneset rúgott a labdába. Lám, egy szakember (ma MLSZ-elnök) megalapozott vélekedése dacára Deme Imre nem lett világsztár, miként Csobánki Ádámot is enyhe túlzás lenne Détári-utódként emlegetni.
Az emberben rögvest kialakul valamiféle természetes ellenállás a nemegyszer ok nélkül dicsért futballistával szemben, így Vadócz Krisztiánnak nálam mindig duplán kellett bizonyítania. Ritkán sikerült: tizennyolc-tizenkilenc évesen stabil Honvéd-játékossá, de egyáltalán nem vezéregyéniséggé vált, és bár technikai képességei kétségkívül jóval a magyar átlag fölé emelték, esernyőcselei mellett főleg bátortalanságával tűnt ki.
Én bizony csodálkoztam, amikor az edzőlegenda Guy Roux – negyvennégy esztendei szolgálatából búcsúzva – Auxerre-szerződéssel kínálta meg. Hogy miért, azóta sem tudom, hiszen Vadócz Krisztián nem lett a klub emblematikus figurája – edzésen is alig kapott szerelést, nemhogy meccsen. Küzdött, szenvedett, készült becsülettel, de jó esetben huszadik volt a sorban, az előrelépést az jelentette, ha a lelátó helyett a kispadra került.
Pályafutása leghaszontalanabb másfél éve volt, mondhatnánk, pedig nem igaz: pályafutása legfontosabb másfél éve lett.
Ekkor tanulta meg, hogy az itthon ajnározott fiatal sztár odakint egy senki, s nem duplán, hanem ezerszeresen kell bizonyítania. Hiába igyekezett, ez Auxerre-ben még nem sikerült. De a Motherwell már marasztalta, a Nijmegenben minden újság a holland élvonal legjobb tíz játékosa közé választotta, most pedig a Feyenoord hívja.
Magyar szinten jó karrier, mert felfelé ível. Vadócz Krisztián 23 éves: tehetséges gyerekből kész futballista lett.
A neheze persze most jön, hiszen itthon, a válogatottban is meg kell felelnie. A szurkolók szemében már nem szimpla játékos, aki hazatért valahonnan a sosem hallott Nijmegenből, hanem az a labdarúgó, akiért a Feyenoord is bejelentkezett.
Nagy különbség.
De az auxerre-i tanulóévnek köszönhetően a bátor játékkal már nem lesz gond – az esernyőcsel meg úgyis csak ráadás.