Amikor Gyagya sporttárs a 12. percben agyagba döngölte a kitörő váci csatárt, egy pillanatra, de valóban csak egy tüsszentésnyi időre csend lett a Széktói Stadionban. A kecskeméti drukkerek arra gondolhattak, jöjjön csak az a jogos piros lap, kedvenceik, történjék bármi, megérdemlik a bajnoki címet. Gyagya Attila megúszta sárgával, majd később egy rövid kórházi vizittel. Tudniillik az első félidő hajrájában egy szerelési kísérlet után földre huppant, majd jött a mentő, s néhány rémült perc, hogy aztán minden és mindenki megnyugodjon: a kecskeméti védő visszatérhetett övéihez.
Talán az a szerencsétlen sérülés és a mentő érkezése jelezte leginkább, milyen csodálatos közösség alakult ki a KTE-nél, játékosok és szurkolók nem a pályára, a bajnokavatásra figyeltek, hanem arra, hogy játékosukat az 1963-as kecskeméti szpartakiádról ittmaradt ütöttkopott hordágyon viszik, szorítottak érte, nehogy nagy legyen a baj.
Kell a pénz, a sok-sok pénz a sikerhez, de talán legalább annyira fontos egy klubnál a hitelesség, a kiszámíthatóság és az együvé tartozás. A KTE mindezek nélkül aligha győzte volna le oda-vissza a biztos bajnokesélyesnek tartott Ferencvárost, s aligha lett volna képes hosszú heteken át közönségszórakoztató, látványos futballra.
De ha autóba ülünk, vagy igénybe vesszük a MÁV roppant hangulatos büfékocsijait, és meg sem állunk Szombathelyig, valami hasonlót érezhetünk ott is. Már akkor sejteni lehetett, hogy a Haladás négy év után nagy eséllyel pályázik az NB I-re, amikor szerepet vállalt a vasi zöldeknél Kuttor Attila, Illés Béla és Csertői Aurél. Itt is fontos hangsúlyozni a hitelesség szót, és nekik is köszönhető a tökéletes menedzselés, a biztos háttér.
Nyugodt szívvel kijelenthető: mind a Haladás, mind a Kecskemét teljesen megérdemelten jutott fel, mindkét csapat érdekes színfoltja lehet a júliusban startoló NB I-nek.
Arról nem is beszélve, a Kecskemét és a Szombathely példája mutatja, ahol összefog a város a helyi vállalkozókkal, ott nem csak álmodozhatnak a szebb jövőről.
Az ígéret földjét nálunk is megtalálhatjuk.