Túl nagy esélyesek

Több Eb-résztvevő válogatott hoz hasonlóan az olasz gárda tagjai is megkapják a torna előtt a kullancs elleni védőoltást, félő azonban, hogy a csapatra júniusban az apró élősködőnél nagyobb veszély leselkedik. És itt nem elsősorban a squadra azzurra – amúgy rendkívül erős – csoportbeli riválisaira, Hollandiára, Franciaországra és Romániára gondolunk, hanem a lélektani veszélyre: világbajnoki címvédőként, az Eb alighanem legfőbb esélyeseként a győzelmi kényszer az ő vállukra rakja a legnagyobb terhet, és ez görcsössé is teheti a futballistákat.

A rajt közeledtével az újságírók számos nemzetközileg elismert szakember véleményét kérték ki a kontinenstorna várható kimeneteléről, és olyan megszólalóval nemigen lehetett találkozni, aki ne a squadra azzurrát nevezte volna meg az egyik, ha nem a legnagyobb esélyesnek.

„Jelenleg nincs Európában erősebb válogatott az olasznál” – mondta Franz Beckenbauer, a német labdarúgás talán legelismertebb alakja.

„A csapat összetartó, láthatólag élvezi a játékot, és nem mellékesen a kontinens legjobbja” – elemzett Marcello Lippi, a gárdát a 2006-os világbajnokságon aranyéremig vezető szakember.

„A mai olasz együttes ütőképesebb, mint a 2004-es Európabajnokságon szereplő válogatott. Nekem még nem voltak olyan játékosaim, mint Luca Toni” – hasonlította össze az ideit a négy évvel ezelőtti tornával Giovanni Trapattoni akkori szövetségi kapitány.

„Olaszország, Hollandia és Németország közül kerül ki a győztes” – nyilatkozta Alfred Gusenbauer, a társházigazda Ausztria kancellárja, jóllehet, ő nem tartozik a nemzetközileg elismert szakember kategóriába.

A hatalmas elvárások alapját természetesen a Németországban megnyert világbajnoki aranyérem jelenti, Roberto Donadoni, a válogatott jelenlegi szakvezetője azonban óva int mindenkit a két esemény öszszemosásától.

„Fontos a tény, hogy Olaszország a világbajnoki címvédő, de ne felejtsük el, hogy azt a tornát két évvel ezelőtt rendezték – így a 44 éves tréner. – Ez egy másik verseny, új helyzet, ám úgy látom, készen állunk a feladatra.”

Nincs okunk kételkedni Donadoni szavaiban, az Eb-selejtezők során a nehézkes kezdet és a folyamatos bírálatok ellenére a gárda bizonyította, nem romlott sokat a minőség a németországi siker óta. Ha mégis meg kell nevezni a válogatottat hátráltató tényezőket, akkor talán a kulcsjátékosok formaingadozását említhetjük. A gondok a védelemben jelentkezhetnek: a két éve a világ legjobbjának választott Fabio Cannavaro csapatkapitány nagyon messze van Aranylabdát érő teljesítményétől, de Marco Materazzi is többször hullámvölgybe került, és a Barcelonában szereplő Gianluca Zambrotta sem ebben a szezonban nyújtotta élete teljesítményét.

Ennek ellenére a magunk részéről nem vitatkoznánk Franz Beckenbauer, Marcello Lippi, Giovanni Trapattoni véleményével, de még Alfred Gusenbauerével sem: Olaszország az Eb első számú esélyese.