A fekete-kék szennyes

Az Internek csütörtök este óta nincs edzője. Ez bizonyos értelemben nem gond, hiszen a fekete-kékek csak július 14-én kezdik meg felkészülésüket a 2008–2009-es idényre, azaz bőven van idő az új tréner kinevezésére, ráadásul alighanem a világ legeldugottabb sarkaiban is tudják már, hogy José Mourinho lesz az új szakvezető. Nagyobb probléma, hogy a régi trénertől, Roberto Mancinitől nem sikerült szépen elválni.

Az edző és Massimo Moratti elnök kedden találkozott egymással, és a mindössze húszperces beszélgetés nem végződött békésen, amit a klub két nappal később, csütörtök este kiadott rövid közleménye is bizonyít:

„Az FC Internazionale közölte Roberto Mancini úrral, hogy felmentette az első csapat vezetőedzői feladatai alól, különösen a szakember által a 2008. március tizenegyedikei Inter–Liverpool találkozó után elmondottak, valamint a napi sajtóban nemrégiben megjelent hírek miatt.“

A kicsit homályos mondatokat jobban megértjük, ha felidézzük a két ügyet. A Liverpool elleni BL-nyolcaddöntő második felvonása után a kiesés miatt elkeseredett Mancio többek között a következőket mondta:

„Bár még négyéves szerződésem van, azt hiszem, hogy ez az utolsó két és fél hónapom a csapat élén.” A másik félmondat arra utal, hogy Mancini számtalanszor beszélt telefonon egy, a milánói ügyészség által prostitúció és kábítószer-kereskedelem vádja miatt lehallgatott bűnözővel, bizonyos Domenico Bresciával, ráadásul az egyik beszélgetésben egy másik körözött személyről érdeklődött tőle.

Az Inter tehát szakmai és erkölcsi okokra hivatkozva távolította el Mancinit, aki másnap, pénteken az ANSA hírügynökségen keresztül replikázott, közölve, hogy a klub hamis információk alapján, a becsületét mélyen megsértve hozta meg döntését, ezért megtette a megfelelő jogi lépéseket.

Ezek után az olasz sajtó már biztos volt benne, hogy a felek perre mennek, hiszen ennél csúnyább összeveszés nemigen volt klub és edző között az elmúlt évtizedekben Itáliában. Szombaton azonban Moratti már békülékenyebb hangot ütött meg: „Roberto eltávolítása fájdalmas, de szükségszerű döntés volt, amit a csapat érdekében tettem meg. Személyes találkozásunk során is megköszöntem Mancininak az elmúlt években elvégzett munkát, a sikereket, és ezt most megismétlem. Azt azonban tudnia kell, hogy a Liverpool elleni meccs utáni kijelentései nagy kárt okoztak a csapatnak. Nem tudom, hogy tényleg perre megyünk-e, remélem, nem. Egy biztos: eszünk ágában sem volt Mancini becsületébe gázolni.“

Ezen a ponton már csak egy feladatunk maradt: elmondani, valójában min folyik a vita. Pénzen, méghozzá nem is kevés pénzen. Mancini ugyanis azt akarja, hogy az Inter fizesse ki neki a szerződéséből hátralévő összeget, azaz négy évre évi hatmillió, öszszesen 24 millió eurót. A klub ezzel szemben elsőre ötmillió eurós bánatpénzt ajánlott fel, amit később hétmillióra emelt. A két összeg közötti 17 millió eurós különbség miatt tört ki a vita, amit – már csak az olasz szövetség szabályai miatt is – illene megoldani Mourinho szerződtetésének bejelentése előtt.

Az Inter csak abban az esetben úszhatja meg az összeg kifizetését, ha a szövetség háromtagú ügydöntő kollégiuma előtt bebizonyítja, hogy Mancini megszegte a sportszerűségre és a tisztességes viselkedésre vonatkozó elveket – mit tesz isten, éppen azokat, amelyek megszegésével megvádolta a trénert.

Akár eljutnak idáig a felek, akár nem, akár lesz per, akár elmarad, és akármennyi euróval a bankszámláján is távozik az edző a klubtól, ez az ügy árnyékot vet az Inter és Mancini jövőjére egyaránt. Mert a szennyest válás közben sem illik kiteregetni…