Három hónap

Amikor négy éve egy júniusi éjszakán Kecskés kollégával mosolyogva számoltuk a magyar szurkolók Torghelle Sándor tiszteletére legurított korsó söreit, jó esélyt láttunk arra, hogy mindenféle horvát és svéd népségen átgázolva kijutunk a világbajnokságra.

Elvégre néhány órával azelőtt Kaiserslauternben 2–0-ra megvertük a németeket, Európa a magyar válogatottról beszélt, Lothar Matthäusnak pedig éppen a szobrát faragták az MLSZ-ben. Három hónap múlva elkezdődtek a vb-selejtezők.

A büdzsé ma már vékonyabb, Erwin Koeman legfeljebb egy díszes plecsnit kap, hogy két Európa-bajnoki résztvevővel szemben is veretlen maradt a néha a kontinens legalsó tagozata által is megszégyenített magyar csapat.

Világbajnoki szereplésről már nem álmodozunk, az optimizmus helyett a kényszerű realitás lett a fő csapásirány, amely a selejtezők végére negyedik, hatalmas bravúrral harmadik helyben csúcsosodhat ki. Ezért a harmadik-negyedik helyért semmit sem adnak, de legalább elmondhatnánk, volt néhány meccsünk, amelyek után a szurkolók elégedetten mentek haza. Mint most a görögök és a horvátok elleni találkozót követően.

Mert a közönség igenis díjazza, ha Dzsudzsák Balázs nem a kapu mögötti Tungsram-csarnok verebeit riogatja, hanem élesen, pontosan lő középre minden labdát; ha az amúgy egyáltalán nem díjbirkózó típusú Gera Zoltán félelem nélkül csínbe ugorva fejel kapura a tizenöt centivel magasabb védő elől; ha a kényszercsatárnak rendelt Huszti Szabolcs a második félidő derekán is saját térfelére visszafutva szerel; ha az egyszer már nyugdíjba küldött Dárdai Pál a kezdőkörben olyan trükkel él, amelyet elszenvedve a jó nevű Niko Kovac csak vakarja a fejét.

Dárdai Pál több mint egy évtizede frontember a Herthában, Huszti Szabolcs kinőtte a Hannovert, Gera Zoltán stabil játékos lesz az angol élvonalban, Dzsudzsák Balázs öt perc alatt kibérelte a PSV bal oldalát. Továbbá Juhász Roland kirobbanthatatlan az Anderlechtből, Vadócz Krisztián a holland bajnokság felfedezettje, Hajnal Tamás pedig bekerült a Bundesliga szurkolói álomcsatába. Szélesi Zoltán állandó szerepet kapott a francia élvonalban, Lőw Zsolt jövőre a német első osztályban bizonyíthat, Bodor Boldizsárnak biztos a helye a Rodában.

Végre van nyolc-tíz futballistánk, aki európai középcsapatban játszik: igen, játszik, nem a lelátón dörzsöli sértetten az orrát. Azaz a válogatott nyolcvan százalékában a hat legnívósabb európai bajnokságban alapembernek számító magyarokra épülhet, és ez példa nélküli a hazai futball legújabb kori történetében.

Erwin Koemannak és együttesének a két meccsért jár a gratuláció, de igazi előrelépésről nyilván csak akkor beszélhetünk, ha a szombat este oly hálás közönséget tartósan sikerül szórakoztatni. Vagy legalább megtartani. Elvégre három hónap múlva elkezdődnek a vb-selejtezők.