Kammerer ismét kulcsfigura lehet

Kammerer Zoltán maga az állan dóság. Mindössze 18 esztendős volt, amikor az 1996-os atlantai olimpián rajthoz állt K–1 1000 méteren (a középdöntőig jutott), négy évvel később pedig már kétszeres olimpiai aranyérmesként térhetett haza Sydneyből, miután Storcz Botonddal párosban és a négyes tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

Athénban Storczcal ugyan csak az ötödik helyet szerezték meg párosban, ám a férfinégyes ismét fantasztikus győzelmet aratott. Ráadásul a sportág történetében először fordult elő, hogy ugyanaz az összeállítású egység – esetünkben Kammerer, Storcz,Vereckei és Horváth – megvédje olimpiai bajnoki címét.

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk: a magyar csapat olimpiai zászlóvivője, Kammerer Zoltán Pekingben is kulcsfigura lehet. A versenyszámok nem változtak, vagyis célkeresztjében ismét a páros és a négyes sikere lebeg. Előbbiben ráadásul az athéni olimpiát követően igencsak megbízható társra lelt a 25 esztendős Kucsera Gábor személyében. Három évvel ezelőtt még csak 500 párosban rajtoltak (a poznani Eb-n a harmadik, a zágrábi világbajnokságon a negyedik helyen zártak), 2006-ban azonban megtalálták a nekik való távot, s az 1000 méteres „felfedezésnek” egy világbajnoki (2006) és két Európa-bajnoki (2006, 2007) győzelem lett a gyümölcse.

Tavaly a világbajnokságon 500 és 1000 párosban egyaránt „csak” harmadikok lettek, amely – ha Kucsera Gábor „körülményeit” nézzük – igazán bravúros teljesítmény. A fiatal kajakost nem egyszerűen kísértette, egyenesen letaglózta a balszerencse: Kucsera az idény elején kötőhártya-gyulladás miatt nem tudott tréningezni, majd a válogatóversenyek előtt két lábujja eltörött, a szegedi Világkupa-verseny után autóbalesetet szenvedett, a pontevedrai Európa-bajnokságon vírusos gyomorfertőzéssel szállították kórházba, amelyet két hétig tartó csalánkiütéssel „fejelt meg”, majd karácsony előtt bokaszalag-szakadás miatt feküdt kés alá.

„Én is végigszenvedem a Kucsit érő csapásokat, és bár nekem nincsenek fájdalmaim, természetesen kellemetlenül érintenek ezek az esetek. Nagyon bízom benne, hogy végre pontot tehetünk erre a pechszériára, mert igencsak szorít bennünket az idő” – nyilatkozta még az esztendő elején Kammerer Zoltán sérülést sérülésre halmozó párjáról, aki – és ezt a május eleji Eb- és Vk-válogatón nyújtott produkciójával, valamint a milánói Európa-bajnokságon 1000 egyesben nyert ezüstérmével bizonyította – mostanra ismét a régi formában lapátol. A szakemberek szerint Kammerer és Kucsera nagy sikerre hivatott, a versenyzők sem tagadják, hogy „belőtték” maguknak az 1000 méter aranyát Pekingben. Sőt még messzebb merészkednek: augusztusban szeretnék megfricskázni az 500 méteres versenyek történetének legnagyobb párosát, a hatszoros világbajnok, olimpiai címvédő német Ronald Rauhe, Tim Wieskötter duót is.

Hogy Kammerer és Kucsera a csapathajók küzdelmeiben is szerephez jut-e Pekingben?

Nos, ez is megeshet. Az első olimpiai válogatónak számító, csütörtökön kezdődő szegedi Világkupán két ígéretes egység száll vízre. Az idei Európa-bajnokságon negyedik helyen záró Kammerer, Kucsera, Benkő, Kadler kvartett, valamint a 2006-os világbajnokságon aranyérmet szerző Gyökös, Kökény, Vereckei, Horváth alkotta csapathajó.

Ebben az egységben eredetileg a két év kihagyás után visszatérő Storcz Botondra várt volna nagy feladat, ám a május eleji Eb- és Vk-válogató kudarca után (épphogy elcsípte a Vk-indulást érő második helyet a Bakó Zoltán tréningezte csapat) elköszöntek társai a háromszoros olimpiai bajnok versenyzőtől, s visszahívták sztróknak a tavaly ősszel a négyesből kiszálló Gyökös Lajost.

A soron következő szegedi Világkupa minden bizonnyal nagy küzdelmet hoz majd a két egység között, ám meglehet, a második olimpiai válogatónak számító magyar bajnokságon szerephez jutnak a trónkövetelők is, vagyis két, fiatalokból álló hajó (Sík, Csamangó, Bozsik, Boros, valamint Papp, Szalay, Tóth, Paumann) is megpróbálkozik a pekingi csapatba kerüléssel.

Hogy ezekből az összeállításokból kerül-e majd ki az olimpiai csapathajó, vagy netán (a válogatók eredményei alapján) érdemesebb lesz-e egy ütőképes négyest összegyúrni? Erre hamarosan megkapjuk a választ, mindenesetre a mieinktől ezúttal is emberfeletti teljesítmény kell majd ahhoz, hogy a pekingi fináléban legyőzzék az örök rivális szlovák és német hajót.

És hogy mi a helyzet az egyesek tekintetében?

Benkő Zoltán nem titkolja, mindkét távon szeretné elcsípni a pekingi indulás lehetőségét. A rövidebbik távon Vereckei Ákos és Boros Gergely (igaz, ő május elején a döntőbe se jutott az Eb és Vk-válogatón), míg a hoszszabbik számban Dobos András, esetleg Kökény Roland okozhat neki kellemetlen meglepetést.

„A Világkupán mindkét távon szeretnék felállni a dobogóra és megelőzni magyar riválisaimat. Kemény versenyre számítok, hiszen szinte minden menő kajakos itt lesz, de ha ebben a mezőnyben sikerül jó eredményt produkálnom, az igazán biztató a jövőre nézve”– árulta el a 2006-ban 500 méteren Európa-bajnoki címet szerző Benkő, akire – ha megnyeri a kétfordulós hazai válogatási sorozatot – igen kemény feladat vár az egyéni versenyszámokban.

Legutóbb 1992-ben Gyulay Zsolt (K–1 500 m, 2. hely) révén volt olimpiai dobogósunk egyéniben.

Hatalmas bravúr lenne, ha Pekingben valaki Szöul olimpiai bajnokának nyomába szegődne…