Népszerű a görög minta

„Tizenhat válogatott szerepel az Európa-bajnokságon, vagyis mindenkinek éppen hat egész két tized százalék esélye van megnyerni a tornát – válaszolta

mosolyogva Luíz Felipe Scolari, a portugálok szövetségi kapitánya, amikor az erőviszonyokról kérdezték. – Annak az együttesnek, amely továbbjut csoportjából, már tizenkét egész négy tized százalékra nő a sansza a sikerre, és így tovább.”

A Scolari mester által felvázolt arányok, bármily frappánsan hangzanak is, nem feltétlenül tükrözik a részt vevő együttesek valós kilátásait. A tizenhat gárda közül ugyanis megnevezhetünk legalább nyolc válogatottat, amelynek az esetleges aranyérme óriási meglepetést jelentene

– a hat egész két tized százalék ezen alakulatok esetében értelemszerűen túlzásnak tűnik. A fogadóirodák kínálata alapján az Eb-n a „felsőházba” Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Horvátország és Csehország tartozik, míg Törökország, Lengyelország, Románia, Oroszország, Svédország, a címvédő Görögország és a két házigazda, Svájc és Ausztria csak az „esélyt lesi”. Nyugati szomszédunk, például, a maga egyszázaléknyi esélyét: a tornán a rendező jogán szereplő, a mezőnyből igencsak kilógó válogatott diadaláért egyes bukmékerirodák nem kevesebb mint százszoros pénzt fizetnek!

Ám még ez az elképesztő szorzó sem készteti arra az osztrákokat, hogy feltett kézzel vágjanak neki a tornának, hiszen 2004-ben a görögök is majdnem ennyire esélytelenek voltak. Négy évvel ezelőtt volt olyan iroda, amely nyolcvanszorosan fizette vissza az Otto Rehhagelféle csapat győzelmére feltett összeget. És mint tudjuk, a görög csodában reménykedő fogadók merészsége kifizetődőnek bizonyult.

„Ha a görögök nyerni tudtak, bármelyik csapat képes lehet rá, így Spanyolország is” – adott kapaszkodót a másodvonalas csapatoknak a bizakodáshoz Luis Aragonés, a spanyolok szövetségi kapitánya. Érdekes egyébként éppen az ő szájából hallani a gondolatot, hiszen csapata annak ellenére a torna nagyjai közé sorolható, hogy utolsó sikerét az 1964-es Eb-győzelemmel érte el. Az általa megfogalmazott érv ugyanakkor népszerű lehet a torna esélytelenebb együtteseinél, amelyek jobb híján kénytelenek azzal bátorítani magukat, hogy Görögország a 2004-es viadalt megelőzően világversenyen egyetlen mérkőzést sem nyert meg, Portugáliában mégis felült a földrész trónjára.

Persze ehhez az is kellett, hogy a hagyományos futballhatalomnak számító országok válogatottjai egyaránt becsődöljenek, és jóval csúcsformájuk alatt teljesítsenek. Arra például aligha számított bárki is, hogy az Olaszország, Németország, Franciaország hármasból egyetlen gárda sem jut el a legjobb négy közé. A kontinens régi rendjéért aggódók aztán megnyugodhattak a 2006-os világbajnokság erőviszonyait látva: a görögök el sem utazhattak Németországba, az elődöntő mezőnyében pedig ezúttal négy igazi nagycsapat (Olaszország, Franciaország, Németország, Portugália) szerepelt.

A szombaton kezdődő osztrák–svájci Európa-bajnokságon a „kicsik” közül a legnehezebb feladattal egyértelműen a románoknak kell megbirkózniuk, Adrian Mutuék sikerét ugyanis a csoportban az olaszok, a franciák és a hollandok igyekeznek majd megakadályozni.

„Nem félek az Eb-től – jelentette ki határozottan Victor Piturca, a román válogatott szövetségi kapitánya. – Már azt is

sikernek tekintem, hogy idáig eljutottunk. A tornát ennek megfelelően ünnepként kell felfognunk, hiszen nincs mit veszítenünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak azért utazunk el Svájcba, hogy feljegyezhessék: a kétezer-nyolcas Eb-n ott volt Románia is.”