Kezdésnek nem volt rossz. Sőt: nagyon is jó volt. Sok nyitó meccset nem tudnék hirtelen felidézni, de van olyan érzésem, hogy erre a találkozóra még hosszú évekig emlékezni fogunk. Mindjárt kiemelném a svájciak első félidei teljesítményét, meglehet, kissé alábecsültem őket, amikor a szombati számban arról írtam, hogy a játékerejük nem vetekszik a legjobbakéval.
Kellemes meglepetést szereztek azzal, hogy többet kezdeményeztek, és több lehetőséget alakítottak ki, mint a csehek, akik mintha nem mertek volna támadni, a mezőnyből szó szerint kiemelkedő Jan Kollert meg sem tudták játszani. Aztán nyertek a csehek… Lám, ez a futball szépsége (bár szegény svájciaknak ez aligha tetszik…): egyetlen hiba elég ahhoz, hogy eldőljön a mérkőzés.
A házigazdák beragadtak, Václav Sverkos pedig élt élete eddigi legnagyobb lehetőségével. Karel Brückner előtt ezennel kalapot emelek: újfent kiderült számomra, hogy nem véletlenül irányítja már hosszú évek óta Csehország válogatottját. Egyfelől vállalta azt, hogy korán lehozza Jan Kollert, másfelől bevetett egy – remélem, nem bántom meg – ismeretlen fiatalembert, aki egy csapásra nemzeti hőssé vált. Ezt köszönheti magának, hiszen szorongatott helyzetben világklasszisokra jellemző megoldást választott – és köszönheti a meccsbe zseniálisan belenyúló szövetségi kapitánynak.
Az én szememben Alexander Frei is nagyot nőtt. Lehet szidni a labdarúgókat (csak ne a fülem hallatára…), nevezhetik őket pénzéhes szajháknak is, de ha a kritikusok közül valaki látta a pályát sérülése miatt sírva elhagyó támadót, talán eszébe jutott, van annál fontosabb kérdés, mint hogy egy játékosnak hány milliója van a bankszámláján. Rettenetesen sajnálom Freit, szívből kívánom neki, hogy még pályára léphessen ezen az Eb-n – de tartok tőle, ez már nem adatik meg neki.
Megjegyzem, a sérülése vétlen belépő következménye, a találkozó különben is roppant sportszerű volt. Keményen, de nem alattomosan játszott mindkét csapat, és örömmel tapasztaltam, hogy a máskor megszokott szimulálásokat ezúttal mellőzték a labdarúgók. Bízom benne, hogy a másik tizennégy együttes tagjai példát vesznek róluk, mert akkor a jó kezdést még jobb folytatás követheti. Ez esetben június 29-én este, a döntő lefújását követően nagyon szomorúak leszünk…