Az olaszok? Csalódás!

Gondolom, nem nagy meglepetés, hogy az olasz–román meccsen az előbbieknek drukkoltam. Sajnos ez is kevésnek bizonyult.

Pedig megvoltak a helyzeteik az azzurriknak, ráadásul a bíró megfosztotta őket egy szabályos góltól, végül azonban még az egy pontnak is örülniük kellett, ha ugyanis Mutu büntetőjét nem hárítja bravúrral Buffon, vége lett volna a dalnak. Lényegesen többet vártam Roberto Donadoni legénységétől ezen az Eb-n!

Zavaros a védekezése, hibát hibára halmoz, úgy tűnik, mintha a játékosok életükben először futballoznának együtt. Sablonos, könnyen kiismerhető a futballjuk, ilyesmi korábban elképzelhetetlen volt. Ez nem vet jó fényt a szövetségi kapitányukra. Némi esélyük így is maradt még a továbbjutásra, meggyőződésem ugyanis, hogy az olasz–francia meccs győztese lép majd tovább másodikként a „halálcsoportból”.

Leendő ellenfelükhöz hasonlóan a franciák is eléggé szárnyaszegettek, nyomát sem látni a rájuk korábban jellemző önbizalomnak. Fáradtak, meggyötörtek, persze ha valahogy kibrusztolnák a győzelmet az olaszok ellen, valószínűleg beindulna a szekerük.

Sokan gondolják, hogy a hollandok félvállról veszik majd a románok elleni meccsüket. Velük szemben én biztos vagyok abban, hogy akiket Marco van Basten pályára küld, mindent megtesznek a sikerért, mert óriási presztízsveszteség lenne számukra egy esetleges kudarc.

A narancsosok eddig ellenállhatatlanul, sőt mi több, ellentmondást nem tűrően, rendkívül kreatívan, gyorsan és eredményesen futballoztak, s nem lesz ez másként a románok ellen sem. Nyernek a káprázatos formába hozott hollandok.

A vasárnapi kínálatból egyértelműen a török–cseh meccs kívánkozik az élre, ami szerintem a törökök sikerét hozza. Hogy mire alapozom ezt? Arra, hogy a svájciak ellen az utolsó pillanatokban kivívott győzelem hihetetlenül feldobta őket, s gátlásaiktól megszabadulva bárkit legyőzhetnek.

Elnézést kérek Fatih Terimtől, hogy az első, egyébként tényleg gyengére sikeredett meccsük után annyira lesajnáltam őt és válogatottját. A cseheknek úgy hiányzik Tomás Rosicky, mint egy falat kenyér az éhezőnek. Sőt én Pavel Nedvedet is hiányolom. Nélkülük olyan szürkék a sörös nemzetbeliek, mint a grafit.

Végezetül nagyon örülök, hogy Jakob „Köbi” Kuhn felesége, Alice asszony felébredt kilencnapos kómájából. Remélem, hogy a svájciak búcsúmeccse ennek örömére jól sikerül, bár erre, lássuk be, igen kevés az esély az eddig szenzációsan produkáló portugálok ellen.