Kovács Zoltán – zöldben?Kovács Zoltán – zöldben?
Meglehet, ennek is eljön az ideje – mondta a csatár, aki 1996 óta – megszakításokkal – volt az Újpest támadója, de a bajnokság végén a Megyeri úton felbontották a szerződését.
Min múlik?
Hétfőn találkozom Tarsoly Csabával, és a tulajdonossal való egyeztetés dönti el, tagja leszek-e az ETO-nak, vagy sem. Nem tagadom, magam is nagy esélyt látok arra, hogy a győri klubban folytassam a pályafutásomat.
Túltette már magát azon, hogy az Újpest lemondott önről?
Nem hinném, hogy valaha is tökéletesen feldolgozom majd a történteket, de az élet megy tovább, én pedig nagyon szeretek futballozni, és úgy érzem, hasznára lehetek még valamelyik csapatnak. Megkönnyítette a dolgom, hogy nem én kerestem a lehetőséget, hanem engem találtak meg a győriek.
Hogy került kapcsolatba az ETO-val?
Amikor Újpestről elküldtek, másnap felhívott gyerekkori edzőm, Kenyeres Imre, aki jelenleg az ETO pályaedzője, és azt kérdezte: mi lesz most velem, lenne-e kedvem esetleg Győrött játszani? Abban maradtunk, hogy pihenek, nyaralok, és utána egyeztetünk. Később beszéltem Egervári Sándor vezetőedzővel is, és ő elmondta, szerződtetésemről beszélgetett az ETO meghatározó futballistáiból álló játékostanáccsal, és miután ők is pozitívan álltak esetleges érkezésemhez, elkezdtünk komolyan tárgyalni a közös jövőről. Nem tagadom, amikor el kellett jönnöm Újpestről, számot vetettem a lehetőségeimmel, én is végigpörgettem, hol lenne kedvem játszani. Nem titok, eszembe jutott egy-két csapat, amelyben el tudtam volna képzelni magam, és rendkívül jólesett, hogy ennél sokkal több helyről érdeklődtek nálam – de bevallom, miután a győriekkel komolyra fordultak a dolgok, mindenki másnak udvariasan megköszöntem a megkeresést, és nemet mondtam.
Ha megegyeznek, nyilván megkapja a kérdést: mi szólt a többiekkel szemben a Győr mellett?
Ha megegyezünk, először az, hogy megegyezünk… Kenyeres Imrét serdülőkorom óta ismerem, Egervári Sándor még a BVSC-ben volt az edzőm, és tudom, hogy számíthatok rá. Ő ugyanis a szememben abszolút hiteles szakember, azt mondja, amit gondol, és ezt bizony meg kell becsülni… Nem ígért nekem semmit, igaz, erre nem is volt szükség, hiszen tudom, ha megfelelő teljesítményt nyújtok, akkor játszom, ha nem, akkor pedig majd ülök a kispadon.
Nem ciki a kispad?
Miért lenne az? Mindenki játszani akar, de ha más jobb formában van, ha az edző szerint a csapatérdek úgy kívánja, hogy le kell ülni a padra, és az utolsó negyedórában csereként kell segíteni, akkor azt kell tenni. Ez a futball alapvető törvénye, ennek szellemében éltem eddig, és küzdöttem minden egyes edzésen. Nem lesznek kiváltságaim, de erre nem is tartok igényt: egy lehetek a győri játékosok közül. Ha pedig valaki járt a megújult ETO-stadionban, látta az edzőpályákat, az öltözőt, egyszóval a körülményeket, akkor nem kell hosszan ecsetelnem, hogy mi szól Győr mellett. Jelentős célokat fogalmaztak meg az ETO-nál, és a legutóbb – éppen az Újpest előtt – megszerzett bronzérem is jelzi, igényes szakmai munka folyik itt.
Kinek bizonyítana: az újpesti vezetőknek, a győri edzőknek, az ETO-tábornak?
Nem gondolom, hogy az újpestieknek bármit bizonyítanom kellene, de az fontos, hogy a győriek azt mondják majd rólam: érdemes volt idehozni Kovács Zolit… Szokatlan szituáció ez nekem, izgatott vagyok, dolgozik bennem a bizonyítási vágy, és azon meditáltam, jó is, hogy feszültség van bennem, mert ez jelzés: motivált vagyok, és szeretnék hozzájárulni az ETO sikereihez.
Ha jól tudom, a helyszínen nézte meg leendő csapata szombati edzőmérkőzését.
Így van, és Egervári Sándor már a találkozó előtt bevitt az öltözőbe, bemutatott a csapatnak. Voltak ismerős arcok, Tokody Tiborral, Völgyi Dániellel Újpesten, Jäkl Antallal Pécsett, Stark Péterrel, Böőr Zoltánnal a válogatotban játszottam együtt, de a többieket is jól ismerem. Kedvesen, örömmel fogadtak, ami, bevallom, nagyon jólesett.
Azt mondja, már a játékosoknak is bemutatták, miközben még nem egyeztek meg…
Véglegeset akkor mondhatok majd, ha Tarsoly Csabával is megállapodtunk.
Eszembe jutott, hogy az Újpest–Győr meccsen az utolsó percben kilép egyedül, viszi a labdát a lila tábor felőli kapura, szemben önnel Balajcza Szabolcs…
És mit látott? Gólt? Amúgy korai még erről beszélni...
Az azért nyilván önben is felvetődött, hogy miként fogadják majd az újpesti szurkolók.
Szemernyi kétségem sincs, hogy hatalmas szeretettel. Éppen úgy, ahogy én őket.