Spanyol arany

Következik a várva várt meccs! Előzetesen német–olasz döntőt vártam, ám tagadhatatlan, hogy az igazán meggyőző és kreatív futballt a spanyolok mutatták be az Európa-bajnokságon, és a finálé favoritjának Luis Aragonés csapatát tartom.

Szerintem a középpályán dől majd el minden, márpedig ezen a fronton a spanyolok erősebbek, mert olyan, a futballt művészien játszó labdarúgóik vannak, akik amellett, hogy technikásak, rendkívül erőszakosan és gyorsan zúdulnak rá az ellenfél védőire, ráadásul Sergio Ramostól és Joan Capdevilától igen hatékony segítséget kapnak. Az ilyen nagy meccs előtt persze megy az „altatás”, azaz mindkét oldalon az ellenfelet dicsérik.

Xavi és Luis Aragonés például azt nyilatkozta, hogy fizikailag jobb az ellenfél. Nos, a németek semmivel sem bírták jobban a meccseket, mint a spanyolok, akik az oroszok ellen is a profi labdatartásból indított villanásszerű támadásokkal operáltak, ráadásul a pontos összjátékkal folyamatosan futásra kényszerítették, egyben felőrölték az ellenfelet. Ez most sem lesz másként, úgyhogy az agyondicsért német erő mit sem ér, ha a labdát kell kergetniük Philipp Lahméknak.

Persze nem azt mondom, hogy előre lefutott a meccs. Sőt éppen amiatt lesz igazán érdekes, mert két ellentétes stílust képviselő válogatott küzd majd. Ráadásul, ha az angol Gary Lineker mondását veszem figyelembe – a futball olyan játék, amelyet huszonketten játszanak, és a végén mindig a németek nyernek –, van miért izgulniuk a spanyoloknak is. Joachim Löw csapatának ereje egyben a gyengéje is: sok múlik azon, ha játszik, milyen napot fog ki Michael Ballack, illetve a jól fejelő Miroslav Klose. A németeknél a leginkább acélos futballra szerintem Bastian Schweinsteiger képes, aki már az eddigi meccseken is erőn felül teljesített.

A nagy kérdés és a leginkább elbizonytalanító tényező a Nationalelf esetében az, hogy az egyéni képességek mennyire szolgálják a csapatjátékot a spanyol válogatottal szemben, amelyet éppen harmonikus futballja tett naggyá ezen az Eb-n. Jó meccs vár ránk, és azt gondolom, hogy kilencven perc után úgy állunk fel a fotelból: két félidő elég volt a spanyoloknak az Eb-arany megszerzéséhez.