A párbajtőrvívás olyan, mint az élet: mindenütt ér

A legőszintébb fegyvernem – egy klasszikus szerint a párbajtőrvívás olyan, mint az élet: mindenütt ér – képviselői persze Peking előtt még Kijevbe utaznak, az Európa-bajnokságra, ezért iskolázik Tatán barátaival a felvidéki Érsek Attila, a szlovák válogatott somorjai illetőségű szövetségi kapitányának, Érsek Árpádnak a fia, aki egyetlen tussal(!) maradt le a játékokról.

Kijev egyfajta bizonyítási lehetőség azoknak, akik ilyen-olyan okból nem jutottak ki az ötkarikás erőpróbára. Nagy Tímea, a kétszeres egyéni olimpiai bajnok, háromszoros anyuka például karcsún, energikusan végzi a századik kitörést is mestere, Kulcsár Győző vigyázó tekintetétől kísérve.

Szász Emese, a világranglista hatodik helyezettje, a momentán legelőrébb lajstromozott magyar párbajtőröző hölgy gumiszalaggal összekötött bokáit távolítja egymástól, a mozgássor egy procc belvárosi fitneszszalon programját idézi.

Természetesen a Budapesti Honvéd 26 éves klasszisának nincs szüksége alakformálásra – a kifogástalan külsőn nincs formálnivaló –, csakhogy a lassan gyógyuló vádliszakadás speciális rehabilitációs kúrát igényel.



A többiek már asszóznak, iskolát vesznek mestereiktől, Emese azonban kivonul a futófolyosóra, s egy órán keresztül végzi a gyógytornát.

A kézilabdás lányok éppen ekkor kocognak át a másik csarnokba edzésre, mindegyikük odaköszön, van egy-egy jó szavuk Emeséhez – kivéve egy jeges tekintetű lófarkas hölgyet –, Kökény Bea, a menedzser még meg is öleli a lábadozó vívólányt. Hiába, a férj, Imre Géza is szakmabeli, ott lesz Pekingben párbajtőrözőként...

„Május elején sérültem meg egy edzésen, s nem pihentem ki az izomrostszakadást – két versenyen is elindultam, s a havannain erősen beszakadt az izom a bal vádlimban. Most már nem kockáztatunk, egyelőre nem flesselek, habár iskolázni már iskolázom Kulcsár Győzővel, a mesteremmel. Ki kell hagynom a kijevi Eb-t is, de emiatt annyira nem bánkódom. Furcsa módon akár még javamra is fordíthatom ezt a kellemetlen sérülést” – magyarázza, miközben szép lassan megjelennek a verejtékcseppek a homlokán.

Ugrókötelezés, lábemelgetés, a menüettet idéző, társastáncra emlékeztető mozdulatok – nem könnyű a gyógytornázó sportoló élete. „Hogy miért sülhet el jól a sérülés? Kipihenem magam, s akkora víváséhség tombol már bennem, hogy ez talán nagy eredményre sarkall Pekingben. Mindenkit megvertem már, aki csak számít a női párbajtőrben, igaz, néha be-becsúsztak váratlan vereségek is, de hát nem véletlenül a párbajtőr a legkiszámíthatatlanabb fegyvernem.”

Abban, hogy a kiszámíthatatlan kiszámíthatóvá szelídüljön, oroszlánrésze van Kulcsár Győzőnek. A négyszeres olimpiai bajnok kapitányt sokan a világ legjobb vívómesterének tartják – Emese is a rajongók táborát gyarapítja.

„Hét éve dolgozom Győzővel, akkor vette át az edzéseim irányítását, amikor kinőttem a juniorok közül. Sokan azt mondják, unalmas lehet éveken, évtizedeken át ugyanattól a mestertől venni az iskolát, s lehet, hogy ez sokszor így is van, de nem ebben az esetben. Győző személyre szabott órákat ad, hibátlan technikát tanít, s a legizgalmasabb az az egészben, hogy – így szoktam fogalmazni – olyan asszószagúak az iskolái.”

A honvédos hölgy vezeti a hazai ranglistát, s a világrangsorban is az előkelő hatodik helyen áll. „Roppant megnyugtató érzés volt viszonylag korán megszerezni a kvótát, januárban megnyertem a budapesti Grand Prix-versenyt, majd Prágában is győztem, a római GP-n hatodikként végeztem, s a barcelonai ezüstéremre már nem is volt igazán szükségem. Hála istennek nincs gond az önbizalmammal, persze ez nem mindig volt így. A pszichológus azonban segített, kisebbrendűségi komplexusaim tovatűntek, így aztán nyugodtan ki merem jelenteni: az éremszerzés céljával repülök Pekingbe!”