„Amikor elkezdtem vívni az MTK-nál, olyan közegbe kerülhettem, ahol olimpiai és világbajnokokkal találkozhattam, és úgy szíven ütött, amikor bemutatták Tordasi Ildikót, láthattam az ott kihelyezett fényképét, hogy akkor elhatároztam, egyszer én is szeretnék eljutni ezeknek az eredményeknek a közelébe – mesélte Mincza-Nébald Ildikó. – A másik nem elhanyagolandó tényező pedig az edzőm, Udvarhelyi Gábor személyisége volt. Mi voltunk az első csoportja, akkor került ki az egyetemről, s akkora szeretettel és lelkesedéssel fordult felénk, hogy ez mindannyiunk szívében megmaradt.”
Olimpiai bronzérmesünk arra is kitért, hogyan tért az edzői pályára a visszavonulását követően. „Gondolkodtam azon, hogy a lányom iskolájában valamilyen sportot meghonosítsak, és mi más jutott volna eszembe, mint a vívás. Akkor még csak szervezői szinten gondolkodtam benne, és négy évet töltöttem el ott így, nagyon élveztem, mert azt csináltam, amit szerettem. Ezt később kinőttük, majd átköltöztünk az MTK-ba."
Arra is kitért, hogy milyen következtetéseket vontak le a járvány alatt, amelyeket ma is tudnak hasznosítani a vívóteremben. „Abból kifolyólag, hogy a szülők egyre több mindent fizetnek a gyerek részére, úgy gondolják, hogy joguk van beleszólni az itt folyó munkába. Amikor a járvány miatt nem jöhettek be a pást mellé, akkor éreztük, hogy mennyivel nyugodtabb a légkör, és a gyerekekre is jó hatással volt ez a nyugalom, ezért ezt az előírást megőriztük. A szülő jelenléte idegesítheti és stresszelheti a gyereket, hogy megfeleljen a szülőnek. Szerintem az edzés idejére a szülőnek rá kell bíznia a gyereket az edzőre."
Mivel a gyerekek és a szüleik nagyon elégedettek, nagyon sok gyerek jelentkezik Mincza-Nébald Ildikó edzéseire. „Minden évben folyik a toborzás, mert nem jó, ha kimarad egy korosztály. Nehéz összehozni a korosztályok beosztását, mert nagyon kitolódott az iskolai program még a legkisebb gyerekek részére is. Van, hogy 15.00-15.30 körül végeznek ők is, ezért nehéz megoldani a menetrendet úgy, hogy minden korosztálynak meglegyen a saját időintervalluma. Idén így is jött harminc fő, mert nagyon fontos az utánpótlásképzés egy ilyen klubnál, mert mindig is ez volt a klubnak az erőssége, és mindig a saját nevelésű tanítványaiból dolgozott, s abból élt."
Lányai, Franciska és Melinda is vívnak, azonban nem mindig könnyű, amikor édesanyjuk az edzőjük, és Franciska már a sporttal járó egyéb kötelezettségeket is megtapasztalta. „Nagyon örülök, hogy Franciska ilyen jól tud nyilatkozni, mert nekem is stresszes ez, pedig én rengeteg interjút adtam már. Ő is nagyon izgult, mindig kéri, hogy én is hallgassam meg az interjút. Amikor edzés van, ő és másik lányom, Melinda is csak a vívásra összpontosítanak. Megbeszéltük, hogy én ilyenkor az edzőjük vagyok, ne hozakodjanak elő otthoni dolgokkal, mert úgy nem tudnánk végezni a közös munkát, valamint a többi gyerekkel szemben sem lenne tisztességes."
Végül azt is megemlítette szöuli világbajnokunk, hogy milyen nehézségekkel jár egy edzőnek manapság a gyerekek figyelmének lekötése „Annyi minden felé fordul a gyerekek figyelme, hogy az edzőknek nagyon nehéz lekötniük a figyelmüket, és szerintem ha nincs meg a gyerekben az elhivatottság, a kitartás, azt mi, edzők nem is tudjuk belerakni."
A teljes interjút (amelyben Mincza-Nébald Ildikó kitért arra is, hogy vívott-e valaha férje, Nébald György ellen) meghallgathatja itt: