Egyetlen használható pályánk van, de az sem nemzetközi szintű

Bizonyos szempontból történelminek nevezhető a pekingi olimpia gyeplabdatornája, hiszen az 1928 és 1956 közötti játékokon veretlen, összesen nyolc aranyérmet szerző indiai férfiválogatott 1928 óta először nem kvalifikálta magát a viadalra. Ennek tetejébe az indiai szövetség elnöke korrupciós botrányba keveredett, s miután letartóztatták, felfüggesztették az ország szövetségének működését.

Nem vitás, szegényebb lesz a férfiak versengése India válogatottja nélkül. Amennyire hiányolja a világ gyeplabda iránt rajongó része a dél-ázsiai ország csapatát (még úgy is, hogy 1980 óta nem nyert érmet), annyira nem tűnik fel neki, hogy Magyarország ismét nem delegálja együtteseit. (Legjobb eredmény: Európa-bajnoki selejtező, férfiak, 5. hely, 2002, Poznan.)

Tegyük hozzá, nincs is mit. A férfi felnőttválogatott a fent említett anyagi okok miatt tavaly már el sem indult az Európa-bajnokságon, míg a nőknél éppen csak annyi játékos van, amennyiből ki lehetne állítani egy válogatottat – pedig több országban (főleg Észak- és Dél-Amerikában) kifejezetten női sportként tartják számon a gyeplabdát.

A magyar szövetségnek a bajnokságra és önmaga fenntartására van csak pénze, a válogatott csak akkor játszhatna, ha játékosai állnák a felkészülés, a mérkőzések és az utazás költségeit.

„Magyarországon jelenleg nincs olyan pálya, amelyen nemzetközi találkozót lehetne rendezni, ez a legnagyobb hiányossága sportágunknak – mondta Strausz György, a Magyar Gyeplabda-szakszövetség elnöke. – Tizenhárom éve sikerült szereznünk egy használt pályaborítást, amely jó tíz évig szolgálta a sportágat, de az idő eljárt felette. Jelenleg a Rosco HC a pesterzsébeti önkormányzat támogatásával szintén használt szőnyegből készített pályája az egyetlen, amely játékra alkalmas, ezeken vívják a bajnoki meccseket, de nemzetközi mérkőzésekre ez a borítás nem felel meg.”

Bár országszerte gyorsan terjednek a műfüves pályák (a hetvenes évek óta műgyepen rendezik a nagy tornákat), ezeket futballozásra készítik, gyeplabdára nem alkalmasak. A legmagasabb szinten ugyanis speciális, részben vizes alapú műfű szükséges a hokihoz, míg a futballisták számára a jóval kisebb költségű, gumigranulátumos gyepszőnyeg is megfelel.

Strausz György elmondta, hogy „...az EHF segítségével az elmúlt évben hazánk újabb műfű borítást és professzionális pályavilágítást kapott, melyet a magyar sportvezetőség támogatása híján a mai napig nem tudunk felépíteni. Szomorú, hogy a nemzetközi sportélet több támogatást nyújt a sportág számára, mint a magyar sportpolitika.”

A gyeplabda teremben játszott (téli) változata olcsóbb, ebben vannak is kisebb-nagyobb sikerei a magyar válogatottnak, illetve kluboknak. (Válogatott: 13. hely – B-csoport, 5. hely –, 1997, Eb; klub: Építők SC, 11. hely – B-csoport, 3. hely –, 1999, BEK.)

„A teremhoki sohasem lesz olimpiai szám, így magyar gyeplabdások belátható időn belül nem jutnak ki az olimpiára – vélekedett Strausz György. – Amíg nincs nagypálya, tehetetlenek vagyunk. Ha mégis sikerülne összehozni vadonatúj, nemzetközi meccsekre alkalmas pályát vagy pályákat, ugyanolyan fellendülés kezdődne, mint amilyet a jégkorongban láthattunk az elmúlt évtizedben. Hiszek benne, hogy megfelelő infrastrukturális háttérrel a gyeplabda tíz év alatt eljutna arra a szintre, amelyen manapság a jégkorong van.”