Húsz éve sikerült utoljára aranyat hazahozniuk női tőrözőinknek

Ahogy férfi kardcsapatunk legutóbbi aranya, úgy női tőrvívóink legutóbbi olimpiai érme óta is húsz év telt már el. 1988-ban Szöulban a Jánosi Zsuzsanna és Stefanek Gertrúd fémjelezte világbajnok együttes állhatott fel a dobogó harmadik fokára – azóta csak vágyunk a medáliára. De aligha vágyik rá jobban bárki, mint Mohamed Aida.

Idestova másfél évtizede ő a fegyvernem első számú klasszisa Magyarországon, egyéni és csapatversenyen is átélte már az elődöntő légkörét, többször is vívhatott az éremért, egyelőre mégis „csak” negyedik helyeket tud felmutatni az ötkarikás játékokról, ami alighanem a legbalszerencsésebb eshetőség. Eredménysorát böngészve az is látszik: amilyen régóta kijárna neki egy olimpiai érem, olyan régen kiérdemelte már, hogy világversenyen aranyat szerezzen.

Akkora az Európa-bajnoki és világbajnoki ezüst- és bronzérmekből álló gyűjteménye, hogy amellett a jamaicai sprinter, Merlene Ottey olimpiai vitrinje (csupa ezüst és bronz) is elbújhat.

Mohamed Aidának viszont már van aranya világversenyről. A tavalyi genti Európa-bajnokságon néhány szűk esztendő után társaival, Knapek Edinával, Varga Gabriellával és Ujlaky Virginie-vel a dobogó felső fokára tudott állni, miután a fináléban – némi elégtétellel mondva – halálra szurkálták az oroszokat. Mohamed Aida továbbra is a kortalan női harcos; természetes, hogy a pekingi mezőnyben is helyet követelt magának egyéniben és csapatban is, miközben előbbi számban Knapek Edina és Varga Gabriella is útnak indulhat majd a döntő felé.

Csapatban Mohamed Aidának és társainak egyszerre jöhet össze az olimpiai érem és az arany – kimondva-kimondatlanul a legszebb medáliáért küzdenek majd.

„Elég biztosan őrizzük a harmadik helyünket a ranglistán, előrébb nem nagyon tudunk kerülni Kijevben – mondta Mohamed Aida még az Ukrajnában megrendezett Eb előtt. – Senki sem akar most még csúcsformában vívni, én sem próbáltam meg úgy rápihenni a kontinensbajnokságra, ahogy szoktam. Annyit edzettem, amennyit csak tudtam, éppen ezért érkeztem fáradtan a versenyre. Az olimpiai kvalifikációs időszak kezdete is nagyon fárasztó volt, de az év elején már jó helyről indultunk Pekingért, és a továbbiakban csak tartani kellett a pozíciónkat. Nagy valószínűséggel – ha marad a mostani állás – Kínával vívunk majd a pekingi negyeddöntőben, amely kemény ellenfél, de szinte mindegy, ki áll szemben velünk, elvégre minden vetélytársunkat legyőztük már. Közösek a céljaink, és meg is fogalmaztuk már őket. Nagyon keményen fogunk odaállni, hiszen mindenki nyerni megy az olimpiára.”

Az MTK-s vívónő mellett három honvédos versenyző alkotja együttesünket, akárcsak a tavalyi Európa-bajnokságon. De nem biztos, hogy mindhárman érmesek lesznek – már ha sikerül a csapatnak a dobogóig jutnia.

„Akár kimondjuk, akár nem, úgy készülünk az olimpiára, hogy aranyérmet akarunk ott nyerni. Ha Európa-bajnokságon győzni tudtunk, ráadásul úgy, hogy nehéz ágra kerültünk, miért ne tudnánk az olimpián is aranyérmesek lenni?” – vetette fel Knapek Edina, aki kétszeres világbajnoki bronzérmesként egyéniben is jó lehet dobogós helyre. Sőt Varga Gabriella eddigi eredménysora is azt bizonyítja, bármire képes, akár egyedül, akár társakkal versenyez, hiszen négy éve az athéni játékokon egyéniben lett hatodik. „Ütős” hármas állt tehát össze, amelyet negyedik emberként a tavaly egyéniben vb-8. Ujlaky Virginie egészít ki. Sajátos szerepkörrel.

„A tartalékok speciális akkreditációval vehetnek részt a pekingi játékokon: szállodában laknak, nem az olimpiai faluban – mondta Füleky András, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója. – Nekem mint csapatvezetőnek kell majd megszerveznem, hogy ugyanott edzhessenek, ahol a többiek. Olimpiák óta így zajlik ez, negatív megkülönböztetést kell elviselniük. A vívóversenyen jelen lesznek a helyszínen, de a lelátón ülnek, és várnak a szövetségi kapitány intésére, hogy mikor vetik be őket.”

A páston sokan megizzaszthatják a mieinket, a lelátón ülőknek viszont nem biztos, hogy melegük lesz.

„Áprilisban jártunk Pekingben, és a csarnokban nagyon hiányoztak a pulóverek, úgyhogy meleg ruhát is kell vinni – részlezete Füleky András a játékok körülményeiről. – A kellemesebb klíma érdekében kértük is már, hogy változtassanak a légkondicionáló rendszer beállításain.”

Ujlaky Virginie-re ugyanolyan viszontagságok várnak tehát, mint a férfi párbajtőrözőknél Kovács Ivánra, vagy a férfi kardcsapat negyedik tagjára, Lontay Balázsra. Könnyen megeshet, hogy csak szurkolói szerep jut nekik, hiszen a versenynap folyamán csupán egyszer lehet cserélni, vagyis a szövetségi kapitányoknak még a labdarúgóedzőknél is jobban meg kell gondolniuk, hogy ezzel a lehetőséggel mikor élnek – ha élnek vele egyáltalán.

További felelősséget tesz a vállukra, hogy csak az kap érmet az eredményhirdetéskor, aki legalább egy tus erejéig a páston volt, elképzelhető tehát, hogy a tartalékok „díja” az elvégzett közös munkáért, kvalifikációért, edzésekért és az egész napos szurkolásért annyi lesz csupán, hogy együtt örülhetnek társaikkal a sikernek. Megkockáztathatják-e viszont a szövetségi kapitányok, hogy bárkit is becserélnek csak azért, hogy neki is legyen érme, s ezzel esetleg a másik három csapattag – már ha jó formában vívnak – diadalát veszélyezteti?

Akár lehetőséget kap Ujlaky Virgine, Kovács Iván és Lontay Balázs Pekingben, akár nem, csak kívánhatjuk nekik: győztes csapat tagjai legyenek.