Kacskaringós út vezet vissza az Interbe

A tavasszal sikerült megismertetnie a magyar futballkedvelőkkel Grosseto nevét, ám épp amikor már mindenki megtanulta volna, hogy a toszkán várost két s-sel, viszont egy t-vel írják, újabb kihívás elé állította őket: egy évre kölcsönbe a Sassuolóba igazolt.A tavasszal sikerült megismertetnie a magyar futballkedvelőkkel Grosseto nevét, ám épp amikor már mindenki megtanulta volna, hogy a toszkán várost két s-sel, viszont egy t-vel írják, újabb kihívás elé állította őket: egy évre kölcsönbe a Sassuolóba igazolt.

Korábban én sem tudtam sokat a másodosztály újonc csapatáról, a felkínált ajánlatok közül azonban a modenai klubé tűnt a legmegfelelőbbnek. Mivel a Grossetónál lejárt a kölcsönszerződésem, a szezon végén visszatértem az Interhez, és miután megvizsgáltuk a lehetőségeket, menedzseremmel és a milánói klubbal egyeztetve a biztos anyagi háttérrel és jelentős tervekkel készülő együttesre esett a választás.

Magától ment, vagy küldték?

Ha arra gondol, hogy az átigazolásba mekkora beleszólása volt az Internek, akkor azt kell mondjam, jelentős. Szándékaik ugyanakkor megegyeztek az enyéimmel, mindkét fél abban volt érdekelt, hogy olyan csapatba kerüljek, amelyben elegendő játéklehetőséget kapok.

Hívtak Serie A-s csapathoz is – nevet nem szeretnék mondani –, és az érdeklődést éppen azért utasítottam vissza, mert ott valószínűleg alig jutottam volna szóhoz.

A jövőmet illető döntésnél egyébként körülbelül fele-fele arányban érvényesült az Inter akarata és az én elképzelésem.

Tehát Sassuolóban biztos kezdő lesz...

Ilyet nem lehet kijelenteni, főleg úgy, hogy a hivatalos bemutatón kívül eddig csak egy tesztjellegű foglalkozáson vettem részt a csapattal. De nem tagadom, szeretnék minél több meccsen szerepelni: ha a szezonban huszonöt-harminc találkozón pályára lépek, már csak rajtam múlik, sikerül-e felhívnom magamra nevesebb klub figyelmét.

Például az Interét?

Nem hiszem, hogy pályafutásomban a következő ugrás már az Inter lenne, arra viszont látok esélyt, hogy előbb-utóbb első osztályú gárdába igazoljak. Hogy mikor, ne kérdezze! Talán jövő nyáron, talán csak később.

Ha már a nyarat említette: tavaly júliusban és augusztusban az Inter felnőttcsapatával a Manchester United, az Arsenal, a Barcelona ellen játszott, míg az idei felkészülési időszakban a Bormiese, a Stupino és a Bologna az ellenfél. Előrelépett, vagy vissza?

Mint említettem, számomra a legfontosabb, hogy játsszak, ebből a szempontból pedig most ez a járható út. Az emlékeimet azonban semmi sem rontja el, most is azt mondom, a tavalyi volt életem legszebb nyara, azokat a meccseket nem lehet elfelejteni. Ahogyan az Inter sem felejtett el engem, hiszen a szerződésemet nemrég kétezertizenkettőig meghosszabbították, ami egyértelműen jelzi a bizalmukat.

Az Inter a nyáron huszonnyolc kölcsönjátékosát rendelte vissza: ezt felfoghatjuk egyfajta leltározásként, amely az új vezetőedző, José Mourinho érkezésével vált aktuálissá?

Nem hiszem, hogy erről lenne szó, az érintett játékosoknak valószínűleg egyszerűen csak most járt le a szerződésük. Hogy Mourinhónak mekkora beleszólása van a fiatalok átigazolási ügyeibe, például az enyémbe, nem tudom megállapítani. Milánóba való visszatérésem után edzésen nem vettem részt, csak megbeszéléseket folytattunk, ezeken a tárgyalásokon pedig Piero Ausilio sportigazgató képviselte a klubot.

A Grosseto nem marasztalta?

Szerették volna, hogy visszatérjek, de az ajánlatuk nem volt olyan vonzó, mint a Sassuolóé. Bár akadtak gondjaim az előbbi klubbal a fél év során, összességében nagyon jól éreztem magam, fájó szívvel hagytam hátra a várost és a csapatot. Sokat elárul a szurkolókkal való kiváló viszonyomról, hogy az utolsó meccsem után a nézőtérről beszaladtak a pályára, ünnepeltek, és gatyáig vetkőztettek.

Az ezt követő fellépésén viszont már nem ön, hanem az Újpesttől elköszönő Kovács Zoltán állt a figyelem középpontjában. Nem volt szokatlan, hogy a csatár búcsúmeccsén hosszú idő után újra magyarok között, magyarok ellen játszott Magyarországon?

Élveztem a meccset, és nem csak a játék miatt. Tanulságos volt látni, milyen szeretettel, elismeréssel veszik körül Kokót, akiről én is csak jókat tudok mondani. Remélem, egyszer nekem is részem lehet hasonló élményben. Erwin Koeman keze alatt még nem szerepelt

a válogatottban, noha a Horvátország elleni mérkőzésen ott ült a cserék között.

Kérdés, a szövetségi kapitány megtanulja-e Sassuolo nevét...

Nem tudom, miként értékeli Koeman az átigazolást, én csak annyit mondhatok: ha hív, megyek. Ha pedig nem, hát nem.