Az igazira várva

A kényszer nagyon nagy úr. A tehetős klubok helyzete igen kedvező, hiszen nemcsak új futballisták szerződtetésére, hanem a meglévő értékek megtartására is futja az erejükből, és csupán akkor válnak meg tőlük, ha – a Keresztapa című regényből és filmből vett fordulattal élve – visszautasíthatatlan ajánlatot kapnak értük.

A Kaposvár nincs ennyire könnyű helyzetben, számára a szerényebb ajánlat is lehet olykor visszautasíthatatlan. A klub mögött nem állnak feneketlen zsebű szponzorok, nincs „A 100 leggazdagabb magyar” című kiadványban szereplő tulajdonosa, fennmaradása az önkormányzaton és néhány támogatón múlik – és persze azon is, hogy rendre eladja legjobbjait. Minderről egyébként bátran beszélhetünk felállva és kalapunkat levéve, hiszen amióta a csapat visszajutott az élvonalba – ez 2004 nyarán történt –, mindig előrébb lépett. Ha például helyezésben ugyanott végzett is, azt több ponttal tette, mint az előző esztendőben, legutóbb pedig az igen előkelő hatodik helyet foglalta el, nála sokkal jobban eleresztett csapatokat is megelőzve.

Soroljunk fel néhány nevet, a teljesség igénye nélkül: Rajczi Péter és Balajcza Szabolcs már régen elment, mint ahogyan Bank István, Jovánczai Róbert, Tóth Balázs, Zsolnay Róbert és Máté Péter is. Milinte Árpád, Pintér Attila, Maróti Béla, Leandro, Andre Alvés, Dusan Vasziljevics és Szakály Péter viszont tavaly ősszel és zömük tavasszal is a Rákóczi futballistája volt, ők a télen, illetve az utóbbi hetekben intettek búcsút Somogy megye fővárosának.

A sorból azonban hiányzik Oláh Lóránt neve, aki Újvidékről Kaposvárra szerződése óta a klub legnevesebb labdarúgója. Többször hírbe hozták már néhány kérővel, mi több, olykor már maga a frigy is eldöntött ténynek látszott, ám a gólerős és rendkívül technikás, taktikailag is érett csatár mégis maradt a Rákóczinál. Igaz, tavaly állítólag azért, mert a nyáron a vezetők mindent megtettek az értékek megtartásáért, ám ettől a tény még tény marad: Oláh Lóránt még sohasem engedett a szirénhangok csábításának.

„Fogalmam sincs, a többieket mi vezérelte, én eddig még sohasem kaptam annyival jobb ajánlatot a kaposvárinál, hogy érdemes lett volna váltanom – mondja a négyszeres házi gólkirály. – Itt megbecsülnek, állandóan játszom, a szerződésem is megfelelő, tehát nem akarok mindenáron elmenni. Érdeklődtek irántam külföldről is, de amellett, hogy a pénz fontos az életben, nem az egyetlen szempont, amikor döntést kell hoznom. Nem életcélom a magyarnál gyengébb vagy azzal egyenlő színvonalú bajnokságra váltani, mert számomra a szakmai kihívás is lényeges. Tudok Magyarországról és Szerbiából is esetekről, amikor valaki kiment a gazdagodás reményében, és még ma is pereskedik a pénzéért, ráadásul szakmailag sem lépett előre. Én ebből nem kérek.”

Ezzel együtt a kaposvári szurkolók egyetlen percig sem lehetnek biztosak benne, hogy Oláh Lóránt a Rákócziban kezdi vagy fejezi be a bajnokságot. Rendhagyó módon ugyan a klub jelenleg nincs rászorulva legnevesebb játékosának az eladására, mert bár tavasszal olykor tartoztak kisebb összegekkel a futballistáknak és egyes beszállítóknak, azóta mindez rendeződött, az összadósság most nulla forint, és a jelek szerint a tervezett költségvetés is összeáll, amikor arra éppen szükség lesz. Illés János ügyvezető elnök mégsem gördítene akadályt a csatár távozása elé: „Nem akarjuk mindenféleképpen eladni, és a szerződésében sincs olyan pont, hogy bizonyos mértékű ajánlat esetén kötelesek lennénk elengedni őt. Ugyanakkor remek sportembert ismertünk meg benne, aki öt év alatt mindent megtett a csapat sikeréért, tehát megszolgálta, hogy rábólintsunk a távozására, ha ő is jól jár, és persze abból a klubnak is anyagi haszna származik. Azt megbeszéltük egymással, hogy Magyarországon nemigen talál magához méltó kihívást, tehát elsősorban külföldi lehetőségek jöhetnek szóba.”

Szóba is jönnek, a legutóbbi hétvégét például Oláh Lóránt Cottbusban töltötte, de a menedzser valamit elhibázott, ugyanis kiderült, a német klub már vett egy román csatárt több millió euróért, és nem volt szüksége még egy támadóra. Így aztán a kaposváriak kedvence most is itthon készül. Próbajátékra nem menne, ahhoz a csatárposzt túl kiszolgáltatott, ám ha jó helyről kapna megfelelő ajánlatot, azt elfogadná. Ahogy ő fogalmaz, még vár az igazira. Ha pedig a sors úgy hozza, hogy nem érkezik meg a megfelelő kérő, akkor továbbra is hajt, teszi a dolgát becsülettel.

Természetesen Kaposváron.