Nyolcadszor is nyertek

Csobbanás hallatszott, amikor a győztes hajót köszöntő tűzijáték első eleme szétrobbant az égen, piros fénnyel világítva meg a sötétbe burkolózó Balatont. Mielőtt bárki megijedne, nem véletlenül esett valaki a hideg vízbe, a legénység tagjai szándékosan dobták bele Weöres Szabolcsot, a csapat taktikusát – akinek kulcsszerepe volt a győzelemben. Az érdemek azonban nem számítanak, ha az ember, legyen mégoly tapasztalt is, újonc egy hajón, s ha azon a bizonyos hajón betartják az íratlan szabályokat. Szóval a taktikusként remekül debütáló Weöres először repült, majd fürdött, de ezúttal talán nem bánta, hiszen utána jöhetett az ünneplés – a Brokernet Uniqa ugyanis Litkey Farkas kormányozásával megnyerte a Kékszalagot…

Immár nyolcadszor.

Pedig ez a legnehezebb versenyek egyike – ahogy mondani szokták, az élvezeti értéke csekély, viszont minden valamirevaló vitorlázó szinte kötelességének érzi, hogy legalább egyszer elinduljon rajta. Mert akkora kihívást jelent.

Egy verseny, amelyen a győztes időeredménye 13 óra 13 perc, s amelyen 32 óra elteltével még mindig majd száz hajó van a vízen, mindennek nevezhető, de könnyed nyáresti sétának biztosan nem. Ezért is olyan nagy dicsőség nyerni – sőt egyáltalán végigmenni a Kékszalagon –, s ezért olyan nagy tett, hogy az első helyet az utóbbi években kisajátítja magának a Litkeylegénység.

A győzelem azonban annak ellenére nem volt teljesen sima, hogy Litkeyék szinte az első bójavételtől kezdve az élen álltak. Négy „rohanógépnek” méltán nevezhető Libera küzdött az elsőségért, s volt egy pillanat (Badacsony környékén), amikor a negyedik helyről a másodikra felzárkózó, Király Zsolt irányította Raffica vészesen megközelítette az éllovast.

„Láttam Farki arcát távcsövön – hát nem volt éppen nyugodt” – viccelődött a verseny végén Király, és szavait a győztes hajó legénysége is megerősítette. A higgadt, profi kormányost bizony nyugtatni kellett.

Nem sokáig, mert aztán egy jó húzással Litkeyék kereket oldottak, s azután már senkitől sem zavartatva száguldottak a célba.

„Ritka alkalom, amikor van az embernek valamije, ami a többieknek nincs, és az be is jön – mondta Litkey az orrsudárra szerelt vitorlára utalva, amelynek köszönhetően jócskán maguk mögött hagyták az ellenfeleket. – A csapat mindig is jó volt, ám míg eddig az összetartásban rejlett az ereje, most először matematikai pontossággal és profizmussal is működött. Másfél hónapot készültünk, a legénység 14 tagja összesen negyven kilót leadott, s olajozottan működött a gépezet.”

A második helyre befutott a Raffica, a harmadikra pedig a német Telebox legénysége, amelynek az volt a szerencséje, hogy a befutó előtt némi előnyre tett szert az ifjabb Rauschenberger Miklós kormányozta Principessával szemben. Tudniillik a német hajó becsúszott a bója mellé, és fordulnia kellett, hogy célba érjen, ám még ez is belefért, így is megelőzte a füredi hajót, a Principessát.

A viadalnak azonban ezzel még korántsem volt vége, mert bár a dobogós helyek sorsa péntek este 11 órára eldőlt – még szombaton késő este is akadt hajó, amely versenyben volt az 575-ből…