Forró tánc lesz Kispesten

Kár lenne szépíteni: az osztrákok kicsit lesajnálták a Honvédot. Szombati számukban még a helyi lapok sem szenteltek jelentősebb terjedelmet a kispestieknek, még a várható összeállítást sem közölték, nyilván abból kiindulva, hogy a nevek nem mondanak semmit az olvasóknak, akik számára sokkal fontosabb információ, hogy kedvenceik határtalan önbizalommal várják az összecsapást.

Egy nappal később kicsit fordult a kocka. A Kroner Zeitung például a következő címet adta tudósításának: „Forró tánc vár a Sturmra Budapesten”. Magyarul kicsit sután hangzik ez a mondat, ám pontosan érthető, mire utal a szerkesztő, és a Honvéd büszke lehet magára, hiszen derekasan megdolgozott az elismerésért. Bizonyítéknak bátran citálhatjuk Franco Foda szavait is: „Meglepett a magyar csapat, mert sokkal erősebbnek mutatkozott, mint ahogy azt az előzetes hírek alapján gondoltam – ismerte be a Sturm Graz vezetőedzője. – Az első félidőben fölénk is kerekedett, irányította a játékot, és emiatt mi lassabban futballoztunk, mint szeretünk és szoktunk. A szünet után sikerült változtatnunk a képen, de ez sem volt elég a győzelemhez, mert a Honvéd nem adta meg magát, és kevés helyzetünkből egyet sem értékesítettünk. Különösebben nem bánkódom, mert mi idegenben többnyire veszélyesebbek vagyunk, mint hazai pályán, és Kispesten is kivívhatjuk a továbbjutást.”

A találkozót követő sajtótájékoztatón az osztrák kollégák rengeteg kérdéssel bombázták Pölöskei Gábort, a Honvéd vezetőedzőjét, ezzel is jelezve, hogy őket is meglepte a magyar együttes teljesítménye, és így a fiatal szakember tekintélye is megnőtt a szemükben. A legérdekesebb az volt, hogy többen is arról faggatták, honnan származnak a színes bőrű labdarúgók. Manapság, amikor sok vita zajlik azon, érdemes-e légiósokba fektetni a pénzt magyar fiatalok helyett, Grazban is bebizonyosodott: ha a külföldi jobb, mint a kéznél lévő fiatal, és képes kiugró teljesítményre, akkor nem kárhozatos a jelenléte. A Honvéd afrikai futballistái ezúttal valamennyien kiválóan játszottak: George Gebro tanári módon védekezett, Genito alázata példás volt, Abraham – különösen az első félidőben – szüntelenül sakkban tartotta a két belső védőt, és a csereként beálló Abass is jelentős szerepet vállalt abban, hogy a fáradó csapat tartsa a lépést az elszánt osztrákokkal.

„Jó meccs volt, elégedett lehettem azzal, amit a csapattól láttam – értékelt egy nappal a találkozó után Pölöskei Gábor. – Nem egy kiizzadt, hősies védekezéssel kiharcolt döntetlennel utaztunk haza, a találkozó zömében kimondottan jól játszottunk, voltak szép labdakihozatalaink és támadásaink, mi több, helyzetekig is eljutottunk. Persze jobban örültem volna – ha már döntetlen lett – az egy egyes vagy kettő kettes eredménynek, mert a Sturm idegenben is veszélyes, és ha gólt szerez, nekünk kettővel kell válaszolnunk a továbbjutáshoz, de így sem vagyok elkeseredve. A taktikai értekezleten azt mondtam a játékosoknak, hinniük kell magukban, a társakban és a képességeikben, s nagyszerű volt látni, hogy hittek is. Bár a magyar bajnokságban is minden héten ilyen színvonalú, iramú és hangulatú mérkőzéseket játszhatnánk, biztosan előrébb tartana a magyar futball is.”

Kézenfekvő a kérdés: ha enynyire jól játszott a Honvéd, akkor miért nem nyert?

A válasz egyszerű: a lehetősége megvolt rá, idegenben is eljutott a helyzetekig, de sajnos kimaradtak. Ha a grazi teljesítményhez jobb kapu előtti összpontosítás párosul, akkor szombaton újabb bravúrt ünnepelhetünk.

Ezen a nyáron nem először.