Kíméletlen hajszában

Nincs annál borzasztóbb, ha egy apa vagy anya temeti el a fiát. Nincs annál szívszorítóbb, mint amikor egy életerős ember megannyi tervvel a lelkében egyszer csak összeesik, és meghal. Philip Roth, a zseniális amerikai író vetette papírra: „Rossz, öreg erek, és jön egy pont, amikor a test elkopik. Az öregkor csata, szüntelen csata, épp akkor, amikor a leggyengébb vagy, és a legkevésbé tudod összeszedni a régi erődet...”

Csakhogy egy kisportolt, rendszeresen edzésben tartott test miért adja fel a harcot egyik pillanatról a másikra, miként lehetséges, hogy messze, egészen messze az öregkortól már diadalmaskodhat a halál futballpályán, vízben, buszmegállóban vagy éppen ágyban, párnák közt? Miért megy el mind több fiatal?

A látszat azt sugallja, hogy egyre gyakoribbak a sportpályákon bekövetkező tragédiák. Lassan nincs olyan hét, hogy ne érkezne hír a világ valamely tájáról, hogy edzés vagy verseny közben vesztette életét valaki. Pedig korábban sem volt ez másként. Legalábbis Papp Lajos professzor ezt mondja. Csak akkor még nem kapta fel a fejét a világ az ilyesfajta hírekre, nem kapott ekkora publicitást, nyilvánosságot egy-egy bekövetkező hirtelen szívhalál. Az elismert pécsi szívspecialista állítja, hogy réges-régi jelenség...

„A média felfokozott érdeklődése okozhatja, hogy egyre több, sportpályán bekövetkező tragédiáról hallunk – mondta Papp Lajos profeszszor. – Pedig én a praxisomból adódóan már régóta tudom, hogy nem új keletű jelenségről van szó. A mitológiában például ott van fehéren-feketén, hogy a maratoni futó, miután beért a célba, összeesett, és meghalt. Alighanem ez lehetett az első ilyesfajta világgá kürtölt hír erről a betegségről. Sorolhatnám, hogy itt, Pécsett hány és hány huszonéves versenyző vesztette az életét az elmúlt évtizedekben a sportpályán. Csakhogy akkor még nem kaptak kellő publicitást. Bizonyára belejátszik mindebbe, hogy mostanában a negatív hír az igazi szenzáció. Sajnos ilyen a világ körülöttünk, és ezek a hirtelen szívhalálok megrázzák a közvéleményt. Pedig fel lehetünk készülve rá, hogy ha valamiféle gyökeres változás nem történik, megannyi tragédia következhet még be. Az élsportolók tulajdonképpen állandó életveszélyben dolgoznak és gyakorolnak. Nem túlzás ez, a szervezetükben található endorfinok, amelyek csökkentik a fáradtság érzetét, fontos szerephez jutnak. Óriási a tét, olimpiai győzelmek, bajnoki címek, hatalmas pénzek forognak kockán, a versenyzők pedig legyőzik, vagy épp nem vesznek tudomást fáradtságérzetükről. Egyetlen megoldás van, ha az élsportolók rendszeres orvosi felügyelet mellett tréningeznek, máskülönben nincs esélyük a hirtelen szívhalállal szemben.”

Papp Lajos professzor jó néhány éve rendszeresen nyilatkozott lapunkban Pál Zoltán, a Vasas labdarúgója betegségével kapcsolatban. Az ifjú angyalföldi futballista szerencsére egészségesen, harmonikusan él, túl több szívműtéten, ám a versenysportot be kellett fejeznie. Nála időben észlelték a bajt. A pécsi szívspecialista ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hirtelen szívhalál nem csak az élsportolókat fenyegeti, ugyanúgy bekövetkezhet az íróasztalnál ülve vagy épp egy bőséges, alkohollal öblített kései vacsora után az ágyban is.

Csakhogy az egyre gyilkosabb tempóban készülő élsportolók fokozott veszélyben vannak.

Mégis van megoldás az esetleges fenyegető jelek megjelenésekor is. Ott van Ocskay Gábor, az Alba Volán és a magyar válogatott kitűnő jégkorongozójának esete. Mint ismeretes, őt eltiltották a sportolástól szívpanaszai miatt. Ám a divízió 1-es világbajnok hokis ebbe nem törődött bele, felkereste a Papp Lajos vezette pécsi szívklinikát, ahol két hónapon át rendszeresen vizsgálták. Ennek az lett a vége, hogy a kórház stábja saját felelősségére újra visszaengedte a jégre, azzal a feltétellel, hogy félévente kontrollra kell járnia. Az időben felfedezett betegség vagy az arra utaló jel gyógyítható. S Kolonics György tragédiájával kapcsolatban is ugyanezt mondja Papp professzor.

„Furcsa, amit mondok, de magam is hibáztam Kolonics Gyuri tragédiájánál. Személyesen ismertem, s azt mondom, ő olyan nemzeti hős, mint Dugonics Titusz, a hazájáért halt meg. Arra kérek tehát mindenkit, hogy hagyják őt békében nyugodni. Hogy miért is érzem magam felelősnek? Ha láttam volna a vele készült utolsó tévéinterjút, amelyben már rendkívül fáradt tekintettel beszélt a túlhajtottságról és az egyre elszaporodó jelekről, bizony isten fölhívom, s azt mondom neki, Gyurikám, gyere ide, majd mi alaposan kivizsgálunk. Négy-öt specialista dolgozott velem itt, Pécsett, akik tökéletes térképet rajzoltak volna Kolonics György szívéről is. Tudja, nálunk rendszeresek a vizsgálatok során a halálközeli élmények. Ezt most szó szerint vegye. Idejön hozzánk egy beteg különböző panaszokkal, és mi a terheléses vizsgálat során addig futtatjuk, amíg el nem éri a maximumot, s ebben bizony benne van az a veszély is, hogy eközben elveszíti az eszméletét, vagy épp leáll a szíve. Természetesen tíz másodperc alatt újraélesztjük, de így legalább pontosan látjuk, tudjuk, milyen állapotban van a szíve, és mi okozza a bajt. Nem állíthatom, hogy Kolonics Gyuri életben maradt volna, ha megvizsgáljuk, de legalábbis lett volna rá esélye. Nem győzöm hangsúlyozni, a hatalmas terhelésnek kitett élsportolók mellé orvos kell, a versenyeken, az edzéseken olyan szakember, aki azonnal közbeléphet, ha jön a rosszullét. Ne a mentősöket bántsák, ők már nem tehettek semmit. Elárulom magának, több olyan páciensem van, akik túl az infarktuson immár egészségesen élnek, mert villámgyorsan megkapták a megfelelő kezelést, beavatkozást. Sajnos nincs mese, az embereknek meg kell tanulniuk az újraélesztés műveletét, mert bárhol, bármikor szükség lehet rá. De visszatérve Kolonics Gyurira, a jelek, amelyeket szervezete produkált, utolsó figyelmeztetésként szólhattak. Nincs autó, amely ne menne tönkre, ha állandó csúcsterhelésnek van kitéve. Ilyen a testünk is. Kolonics György tragédiája több mint intő jel a versenysportnak s ennek a bűnös rendszernek, amely kíméletlen harcra serkenti a sportolókat...”

Papp Lajos professzor elmondta, távozik Pécsről, mert az egészségügy gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozta a klinikát, amelyet vezetett. De ahogy kifejezte, továbbra is 15 millió magyar szolgálatára áll bárhol, bármikor, versenypályán és azon kívül is.