„A magyar hoki még nincs az A-csoport szintjén”

Mikor ér véget a nagy szabadság?Mikor ér véget a nagy szabadság?

Egyelőre csak annyit tudok, hogy az EBEL szeptember tizenkilencedikén rajtol. Előtte biztos lesz néhány napos edzőtábor. Általában egy tornára szervezik, tavaly nekem próbamecscsem is volt, mint új fiúnak. Az idén azonban nem lesz már semmi különös, néhány elméleti és fizikai teszt, esetleg felhívják a figyelmet egy-két irányelvre. De az egész annyira profi, hogy ha öszsze akarnám vetni a magyar viszonyokkal, ijesztő lenne, ami kijönne. Amíg itthon mondjuk telefonnal mérik, mennyit futok, ott fotocellával. Itthon nyolcezer forint egy bíró mérkőzésdíja – számlára –, ott hatvanezer. Ameddig ennyit fizetnek, ne csodálkozzon senki, hogy pocakosak a bírók. Néhány ezer forintért én se biztos, hogy futnék minden hétvégén, vagy kivennék szabadságot. És ez az egész szövetségre is igaz, el lehet várni a jó munkát ennyiért is, csak nem jogos.

Belelendült…

Igen, mert attól, hogy a válogatott A-csoportos lett, a magyar hoki még nincs az A-csoport szintjén. Igen, van huszonöt Acsoportos játékosunk, de ettől még ugyanúgy ötven néző volt tavaly egy ob I-es meccsen.

Amelynek a vége felé jött a hírhedt SC Csíkszereda– Alba Volán meccs. A balhé után abban maradtunk, hogy majd egyszer beszélünk az egészről, ha lecsillapodtak a hullámok. Beszélünk róla?

Persze, vágjunk bele! Kezdjük azzal, hogy Németh Márton végig a szabálykönyv szerint ítélkezett. Arról nem ő tehet, hogy az SC játékosai szabálytalanságokkal ellensúlyozták minőségbeli hátrányukat, ahogy a Volán is tette az EBEL-szezon elején. Tehát csalásról szó sem volt! Lehet, hogy én a rutinomnál fogva nem küldtem volna ki mindenkit minden apróság miatt, de akiket kiállítottunk, a szabályok szerint ki kellett állítani. Elfogadhatatlan, hogy három jóindulatú szervezőnek köszönhetjük, hogy nem vertek meg minket. És itt jön a szövetség: nonszensz, hogy a szállásunk a csarnok oldalában, a kocsma fölött van, ahová a helyi szurkolók járnak mecscsek előtt és után. Vacsoránk is volt, csak nekünk kellett fizetni, és ugyanabban a kocsmában, ahová második nap már nem mertünk lemenni. Ennyi erővel kötéllel a nyakamban is odamehetnék, és szólhatnék, hogy csak rúgják ki alólam a széket. A mérkőzés után teleírtam egy A4es lapot a rendezési hiányosságokkal, amelyet a szövetségnek tíz napon belül tárgyalnia kellett volna..

Mit szólt Kovács Zoltán főtitkár később visszavont leveléhez, amelyben bocsánatot kért a felháborodott csíki szurkolóktól a „kritikán aluli” játékvezetésért?

Zolit tisztelem, gyakorlatilag ő indított el a pályán, de azóta nem beszéltem vele. Várom, hogy ő hívjon fel. Írtam akkor az osztrák supervisornak, hogy küldje el a szakmai véleményét rólam. Megírta, elégedettek velem, de hozzátette, ne foglalkozzam azzal, ha a bíráskodáshoz nem értő valaki leszól a szövetségből, nekem tudnom kell, hogy jó bíró vagyok. Ausztriában is akadt egyébként rázós mecscsem temérdek kiállítással, csak ott az ellenőr figyelt, úgy vélte, jól döntöttem, s a vitának vége volt. Ott osztrák, kanadai, svéd, szlovén szakemberek ellenőriznek.

A Sportclub–Volán meccs ellenőre mit mondott?

Semmit, mert nem volt. Nem fizetnek útiköltséget, így olyan messzire nem utazik el senki.

Akkor azt mondta, a szezonban többet nem vezet ob I-es meccset. Mi lesz az ősztől?

Csíkszeredában soha többé nem vezetek. Ott többet jégre nem lépek, ez biztos. Életem harminc éve alatt én még nem féltem úgy, mint ott. Az ob I rájátszásában lehet, a heti egy-két EBEL-mérkőzés azonban bőven elég lesz.

A nemzetközi meccseket vállalja?

Immáron vezethetek a divízió 1-ben, de sírva fakadok, ha a csíki csoportba osztanak be. A budapesti olimpiai selejtezőn lehetnék tartalék bíró, de inkább szeretnék másik csoportban tényleg vezetni, most, a szezon előtt pedig biztos kapok feladatot, mondjuk a Briancon egyik augusztusi itteni meccsét. Amúgy szeretnék bekerülni egy csereprogramba, amely révén finn, svéd bajnokságokban vezethetnék, csak Magyarországon nincsen supervisor, így nehezebb kitűnni. De próbálom követni a válogatottat az A-csoport felé.