A Team USA a koronára, mindenki más Kobe Bryantékre feni a fogát

Tetszik, nem tetszik: a férfi kosárlabda olimpiai küzdelmei mindig is arról szóltak a sportág 1936-os debütálása óta, hogy melyik csapat állítja meg az amerikaiakat. A Team USA versus világ párharcban 1972-ig mindenki a tengerentúliak hátát nézte, aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Münchenben Alekszandr Bjelov máig is vitatott kosarával a szovjetek letaszították a trónról az addig mind a 62 olimpiai meccsüket sikerrel megvívó egyeduralkodókat.

Az amerikaiak Montrealban visszavették a koronát, majd Moszkvában a bojkott miatt ismét elvesztették azt. Los Angelesben a szocialista országok döntő többsége távol maradt, így nem lehetett kérdés, hogy ki az úr, Szöulban pedig a keleti blokk szovjet–jugoszláv döntővel átvette a hatalmat.

Erre lépni kellett: az amerikaiak összeverbuválták az NBA legfényesebb csillagaiból a Dream Teamet, és a barcelonai olimpia alatt kis híján már attól is fáklyás körmenet indult Zágrábban, hogy a döntőben a horvátok egyszer át tudták venni a vezetést a mezőnyt lazán lelépő Jordanék ellen…

Az NBA-spílerek továbbra is oktatták az európai és dél-amerikai riválisokat, így az 1996-os aranyak is az Egyesült Államokba kerültek, de Sydneyben már kis híján elbukott a Team USA a litvánok elleni, hihetetlenül izgalmas elődöntőben. 2002-ben aztán az indianapolisi vb-n már totálisan leégtek a kedvetlen sztárok: az újkori nemezisükké váló argentinok, a jugók és a spanyolok is győztek a házigazdák ellen.

A meglehetősen nagy arccal, de annál kisebb harci kedvvel érkező amerikaiak Athénban három vereséget is összeszedtek (addig 1936 óta összesen kettőt…): „előételnek” Puerto Rico gázolta el őket negatív rekordot jelentő 19 ponttal, majd Anthonyék belefulladtak a litván triplazáporba, végül a megaláztatást a későbbi olimpiai bajnok argentinok tették teljessé. A „világ többi része” nem csak átvette a hatalmat, de egyben rettentő módon megtépázta az amerikai tekintélyt is.

Ekkor fújták meg a riadót a Team USA háza táján. Kiadták a jelszót: nem kellenek többé az utolsó pillanatban összeállított kvázi All Star-gárdák, legyen végre normális csapatépítés! A csapatmenedzser Jerry Colangelo hároméves programot hirdetett, és ennek első lépéseként a Japánban rendezett vb-n küldte harcba az általa összerakott együttest. Az Egyesült Államok álmait az elődöntőben a görögök foszlatták szét, össznépi dajdajozást kiváltva ezzel Hellász földjén; őket meg elsöpörték a félelmetesen erős spanyolok a fináléban. Az amerikaiaknak ismét csak a bronz jutott. Érthető módon elegük lett.

„Most már valóban az egész világé ez a csodálatos sportág. De hiszem, hogy mi vagyunk a legjobbak benne. Ha nem mutatunk elég tiszteletet a többiek felé, akkor viszont már el is felejthetjük az aranyat” – hallatta az „új idők szavát” az edző Mike Krzyzewski.

A riválisok persze nem szívesen látnák az Egyesült Államok újbóli „trónfoglalását”. Az olimpiai címvédő argentinok kitűnő NBA-játékosokra építettek nagyon masszív csapatot, és bármit megtesznek az aranyérem megtartásáért. Még náluk is erősebbnek tűnnek a spanyolok, a Gasol testvérekkel, Garbajosával, Navarróval, Calderónnal, Rudy Fernándezzel érkező világbajnok ráadásul bombaformában van már a felkészülés alatt is. Erről a hatalmas verésben részesülő magyar válogatott is mesélhetne, de rajtunk kívül az olimpiai bajnok gauchókat, no meg az Európa-bajnok oroszokat is tekintélytiszteletre tanították a „vörösök”, nem egyszer ijesztő különbségű győzelmet aratva.

„Minden ellenfelet komolyan kell vennünk, és mindenkit meg kell vernünk már a felkészülés alatt. Nem lazsálhatunk, szenvedéllyel és erővel kell kosárlabdáznunk” – nyilatkozta a spanyolok mestere, Aíto García Renezes.

„A favoritok? Természetesen az amerikaiak. De mi is nagyon erősek vagyunk, és megmutattuk, hogy csapatként még jobbak vagyunk, mint egyénileg. Azért megyünk Pekingbe, hogy a végsőkig harcoljunk, és hogy olyan magasra állhassunk a dobogón, amilyenre csak lehet” – tekintett előre az olimpiára a spanyolok legnagyobb csillaga, Pau Gasol.

A harc kétségtelenül nagy lesz. És hogy a világ többi kosárcsapata ismét irigykedve nézi-e az amerikai sztárokat a dobogó tetején? Nos, erre legkésőbb augusztus 24-én választ kapunk.