Túlélte a halált is az amerikaiak éremesélyes sportlövő olimpikonja

Bret Erickson 2004-ben összeesett edzés közben. A sportlövő éppen futással igyekezett javítani kondícióján, amikor egyszer csak megállt a szíve, és három percig nem dobbant egyet sem.

Erickson legnagyobb szerencséje, hogy épp azzal a két csapattársával tréningezett, akik egyébként rohammentősökként dolgoztak, így azonnal a lehető legszakszerűbben kezdhették meg az újraélesztést.

„Futottam körbe, és az egyik kanyarban forogni kezdett körülöttem a világ. Előrebuktam a fű felé, mert éreztem, hogy elájulok. Kidőltem, halott voltam. A következő kép, amire emlékszem, már a kórházban van, ahova bevittek” – eleveníti fel az átélteket Erickson.

„Azóta teljesen megváltozott a gondolkodásom. Figyelmesebb vagyok. Legfőképp a családra koncentrálok, hiszen majdnem elvesztettem őket. Megpróbálok még többet törődni velük és a család dolgaival” – fűzte hozzá a 188 cm magas texasi versenyző.

Míg a legnagyobb sikerként tizennyolc éve világbajnokságot ünneplő sportoló korábban heti 40-50 órát tréningezett, ma már átlagosan csak 20 órát tölt lövészettel. Ennek ellenére eredményei javultak, két Világkupán is érmet szerzett, és azt mondja, élete legjobb formájában van.

„Képesnek érzem magam rá, hogy érmet nyerjek, ha nem is aranyat” – mondta a traplövő, aki ha nyerne, az első olyan olimpikon lenne, aki szívritmus-szabályozóval (pacemakerrel) a szervezetében jut fel a csúcsra.

Erickson egyébként már elhatározta, hogy az olimpia után visszavonul a versenyszerű sporttól, és sportoktatóként tevékenykedik tovább. Azt is megfogadta, hogy soha többé nem fut.

„Hiszen egyszer már belehaltam” – teszi hozzá mosollyal az arcán.