Szabad a vásár

A Dilbert című remek képregényben a nagy hatalmú, gonosz macskafőnök magához rendeli a szerencsétlen mellékszereplőt. „Miért alázol meg folyton? – kérdezi amaz. – „Nyújtsd csak ide a nyakkendődet, megmutatom!”– hangzik a válasz.

Lajos, a nyomorult mellékalak odanyújtja, a macska pedig csíkokra szaggatja a karmaival. „És a válasz?” – kérdezi a remegő áldozat. „Mert megtehetem.”

S ez a legnagyobb baj azzal, hogy Usain Bolt az utolsó harminc métert magas térdemeléssel kocogta végig a 100 méteres síkfutás fináléjában. Amelyben – legalábbis ha hihetünk Ángel Heredia mexikói „szaktekintélynek”, aki az FBI koronatanúja ezekben a csúf ügyekben – nyolc indulóból nyolc doppingszerekkel él, olyanokkal, amelyekről földi halandónak elképzelése sincs.

Azt, hogy az atlétikában (meg a legtöbb sportágban) ilyen vagy olyan formában jelen van a dopping, mindannyian tudjuk. Azt is, hogy Bolt istenáldotta tehetség, amilyen húszévente egy ha születik. Légies, gazellaszerű mozgását öröm nézni, mesteri módon futotta le a teljes mezőnyt a pekingi 100 méteren is.

De azzal, hogy hetvennél kitette a fékszárnyakat, és így is megdöntötte a világrekordot – ráadásul a sajátját –, csúnyán túllőtt a célon. Innentől már senkit sem érdekel, mennyi munkát fektetett a rajtja csiszolásába, hogyan finomította a technikáját évről évre, meg egészében véve mekkora talentum.

Inkább az csapódik le mindenkiben, hogy egy maroknyi kokszos közül ő szúrta a legtöbbet, és még büszke is rá – máskülönben nem alázta volna meg akaratlanul is a riválisokat a melldöngetéssel, és nem alázta volna meg a sportágat azzal, hogy megmutatja, ha akarna, lehetne még sokkal gyorsabb is, csak hát ide, ezeknek – nekünk – ennyi is elég. Még sok is. Lelassított, ünnepelt a táv háromnegyedénél – mert megtehette.

Beledörgölte orrunkat a tiszta sport eszményébe, megmutatta, mindenki abban hisz, amiben akar, mert van olyan – nyilván kimutathatatlan, talán ismeretlensége miatt még csak nem is tiltott – módszer, amellyel rakétát lehet kifejleszteni egy tehetséges futóból. Megtehette. Mert ezt a tényt – ezek szerint – különösképpen már titkolni sem kell. Szabad a vásár.