Csatárt adna is, venne is a Chelsea

„Ha egy játékos boldogtalan a csapatánál, nem érdemes visszatartani, el kell engedni!”

Tudják, kitől idéztünk?

Ha a Real Madridtól hosszú hetek óta szabadulni kívánó Robinho esetére gondolnak, talán el sem hiszik, de a fenti bölcsesség éppen a spanyol élklub elnöke, Ramón Calderón szájából hangzott el. Persze nem mostanában, hanem több mint egy hónappal ezelőtt, amikor még Cristiano Ronaldo átigazolási ügyétől volt hangos a futballsajtó. Emlékezetes, a Manchester United portugál szélsője szinte minden követ megmozgatott, hogy angol egyesülete elengedje az őt csábító Real Madridhoz. Nem engedte el.

Nagyszerű gondolatát Calderón azóta mintha elfelejtette volna, a 2005 óta csapatához tartozó Robinho panaszait ugyanis jóformán meg sem hallgatta, eladásáról eddig tárgyalni sem volt hajlandó. A történetben azonban a hét közepén váratlan fordulat következett be: Robinho – Cristiano Ronaldo korábbi szeszélyes viselkedésével ellentétben – határozott, félre nem érthető mondatokban tisztázta szándékait.

„Közöltem az elnökkel, az igazgatókkal és az edzővel is, hogy szeretném elhagyni a Realt – nyilatkozta az EFE spanyol hírügynökségnek a 24 éves támadó. – Higgyék el, minden szavam igaz. A Premier Leagueben kívánok futballozni, és megvan bennem a bátorság, hogy nyilvánosan is kijelentsem: nem akarok Madridban maradni. Bármily vonzó a Chelsea ajánlata, ne gondolják, hogy a váltás számomra pénzkérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy a világ legjobb futballistája szeretnék lenni, ezt a célt pedig a Realban sohasem tudom elérni.”

Világos beszéd.

Robinho menni akar – kérdés, mit szól ehhez még a Cristiano Ronaldo-ügyben oly nagyvonalúan gondolkodó elnök. Ha hinni lehet a legfrissebb híreknek, a játékos kirohanásától talán Calderón is kissé engedékenyebbé vált: angol források úgy tudják, az elöljáró csütörtökön a spanyol fővárosban fogadta Peter Kenyont, a Chelsea ügyvezető igazgatóját, aki kész ajánlattal érkezett vendéglátójához. A párbeszéd tehát elkezdődött a két fél között, és az igények közötti különbség sem tűnik áthidalhatatlannak. Amíg a Real Madrid 40 millió euróért kiengedné a „karámból” a fekete bárányt, a londoniak jelen állás szerint 37 millió eurót áldoznának a Luiz Felipe Scolari menedzser által régóta kiszemelt futballistára.

S ha már a boldogtalan játékosoknál járunk, beszéljünk a Chelsea másik aktuális átigazolási ügyletéről, amely ugyan közvetlenül nem érinti a Robinho megszerzéséért folyó tárgyalásokat, közvetve azonban annál inkább. Andrij Sevcsenkóról van szó, a londoniaknál 2006 óta szereplő – jobban mondva vergődő – ukrán támadóról, akinek tizennégy(!) hónapja húzódó szappanoperája a jelek szerint csütörtökön véget ért.

Pontosabban nem ért véget, hiszen a labdarúgó volt klubja, a Milan és jelenlegi egyesülete, a Chelsea közötti állítólagos megállapodás felbomlott, így Sevcsenko sorsa továbbra is kérdéses. A megbeszélések akkor akadtak el, amikor kiderült, a 31 éves ukrán csatárt korábban hét évig foglalkoztató olasz csapat csak kölcsönben, későbbi kivásárlási lehetőséggel fogadná, az angolok azonban azonnal túl akartak adni rajta, mégpedig 15 millió euróért. Tudvalévő, hogy Milánóban Ronaldinho megvásárlása miatt – a Silvio Berlusconi miniszterelnöksége miatt finoman szólva is kedvező politikai-gazdasági környezet ellenére – megcsappant az új igazolásokra fordítható összeg, Sevcsenkót pedig sem megvenni, sem megfizetni nem tartozik az olcsó beruházások közé.

A Chelsea azonban nem adta fel, folytatta a házalást a csapatban most már inkább kimondva, mint kimondatlanul feleslegessé váló Sevcsenkóval: a Corriere dello Sport értesülései szerint felkínálta az éppen támadósora megerősítésén fáradozó Romának. Hogy a fővárosi klub szeretné-e, tudná-e állni az ukránért kért pénzt, egyelőre bizonytalan, azt azonban már most borítékolhatjuk: ha netán létrejön a ma még kissé képtelennek tűnő üzlet, Sevcsenko dobhártyái alighanem beszakadnak majd a füttykoncerttől, amit a San Siróban kap. Mert a pirosfekete szurkolók nem felejtették nyilatkozatát, amelyben leszögezte: ha valaha visszatér Itáliába, csakis a Milan kedvéért tenné.

Persze Calderón boldogtalan futballistákról tett ominózus megjegyzése is bizonyság rá, az efféle kijelentéseknek igen hamar lejár a szavatosságuk.