Ijedtükben élre álltak (folytatás)

bravúrokra. Hogy aztán ez mi re lesz elég a tabellán...

A szavaiból kitűnik, hogy nemzetközi kupaszereplésről álmodik, ami azért különleges, mert manapság ez magyar edző és játékos számára nem vonzó perspektíva – elég, ha csak az idén elbukó Győrt, Debrecent és MTK-t vesszük alapul.

Láttam az ETO–Stuttgart találkozót, és elképesztő volt a különbség a két csapat futballistái között, már ami a gondolkodást, a mentalitást és a dinamikus mozgást illeti. Edzőként tisztában vagyok azzal, hogy nem a futómennyiséggel van gond, a magyar labdarúgók is teljesítenek annyit egy meccsen, mint az ellenfelek – csak nem mindegy, milyen tempóban. S persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy klub kettő, avagy százhúszmillió euróból gazdálkodik évente. Azonban ne a pénztelenséget emeljük magunk elé pajzsként, mert kisebb költségvetés mellett is lehetne edzeni megszakadásig, dolgozni éjjel-nappal.

A Vasas is játszott nemzetközi meccseket a bajnoki rajt előtt... A Vojvodina magabiztosan verte meg a csapatát, de már el is búcsúzott az UEFA-kupa küzdelmeitől.

Tudom... Mégis azt mondom, nekünk, magyaroknak nincs más választásunk, mint minél több nemzetközi mérkőzésen pályára lépni, még akkor is, ha azokon kapunk öt gólt. Át kell vennünk azt a mentalitást, és meg kell szoknunk azt az iramot, amely a külföldi gárdák sajátja, különben nincs esélyünk a felzárkózásra. De nem könnyű ez... Nálunk szerepel például Szasa Dobrics, aki remek képességű futballista, a meccseken többet fut, mint a magyar átlag. Nekem edzőként az a legfontosabb feladatom vele kapcsolatban, hogy decemberben ne lassuljon le, és ne mondja azt magában: „minek futkorászszak itt ennyit, ha a fele is elég”.

Mit gondol, minek köszönhető, hogy a Vasas a tabella első helyén áll?

Az ijedtségnek. Igen, annak, mert talán megijedtek a játékosaim a sorsolástól, attól, hogy rangadókkal kezdtünk. Kispesten szerencsénk is volt, de végül megszereztük a három pontot, az Újpest ellen pedig már mertünk futballozni – igaz, az MTK ellen aztán betliztünk. Ám az előző két mérkőzés azt bizonyította, csapatomban igenis van tartás, és olykor szépen, közönségszórakoztatóan játszik.

Attól nem ijedtek meg a labdarúgói, hogy Jámbor János főtulajdonos bejelentette, elég volt, december végén inkább kiszáll a profi futballból?

Elmondtam a fiúknak, most már ne csak a Vasasért, hanem saját jövőjükért is küzdjenek meg, játsszanak úgy, hogy sorban álljanak a befektetők. Egyébként egy pillanatra sem féltem a klub jövőjét. Tudom, hogy hazai és külföldi befektetők is kopogtatnak már. Hiszek abban, hogy hamarosan új stadion épül a Fáy utcában, és a Vasas a hírnevéhez méltóan szerepel a bajnokságban – akár már az idén is.