Nem a Milan veszített

Hitte volna a mérkőzés előtt, hogy csapata simán, kettő nullára legyőzi a Milant?Hitte volna a mérkőzés előtt, hogy csapata simán, kettő nullára legyőzi a Milant?

Őszinte legyek? Arra számítottam, hogy az ellenfél rendkívül elszánt, összeszedett stílusban játszik majd, a meccs tanulságai azonban egészen mást mutattak. Ismét kiderült, hogy a nagy nevek önmagukban nem jelentenek garanciát az eredményességre. A mi együttesünkben volt valami többlet, amely hiányzott a Milanból.

Ezek szerint az jelentette a pluszt, hogy az ön csapatában nem játszottak Ronaldinhók, Sevcsenkók, Kakák?

Erre csak a Real Madrid példáját tudom említeni. Ott már rájöttek, hogy a híresebbnél híresebb csillagok között nehéz egyensúlyt teremteni. Nem irigylem Ancelottit, akinek most mégis megoldást kellene találnia a problémára.

Zavarja, hogy a meccs után mindenki a Milan válságáról beszélt, ahelyett, hogy a váratlan sikert elérő Genoát méltatta volna?

A Milan olyan csapattal szemben maradt alul, amely bármely neves klubot megszorongatott volna. Hiába próbálkoztak a piros-feketék, nagyszerű formában játszottunk, és alig veszítettünk labdát. Ráadásul győzelmünk értékét növeli, hogy a Milan a Bologna és a Lugano ellen elszenvedett kudarcokat szerette volna feledtetni a Stadio Ferrarisban.

A fényes diadalhoz alighanem Andrea Gasbarroni és a Zaragozából visszatérő Diego Milito nagyszerű teljesítménye is kellett.

Amit Milito hozzátett a játékunkhoz, jóval több volt, mint amire számítani lehetett. Még úgy is, hogy messze van még a csúcsformájától. Gasbarronival kapcsolatban pedig hadd jegyezzem meg: gyakran játszik a vasárnapihoz hasonló szinten, érdemes lenne figyelembe venni a válogatottnál is.