Lehet, hogy az utolsó talpra állási esélyét szalasztotta el Ronaldo azzal, hogy nem sikerült „eladnia” magát a Manchester City vezetőinek. A csütörtökön 32 esztendős futballista az orvosok szerint tökéletesen felépült februári térdszalagszakadásából, életstílusa azonban egy ötvenéves, kiégett rocksztáréhoz hasonló, így érthetően nem kapkodnak érte a klubok. Pedig legutóbbi csapatával, a Milannal szerződése július végi lejártával minden kapcsolata megszakadt (sőt talán már az áprilisi transzvesztitabotránya idején...), így elvileg bárki szabadon igazolhatja.
A kétszeres aranylabdás (1997, 2002) jövője azonban még mindig a levegőben lóg – a hivatalos álláspont szerint azért, mert most csak a fizikai állapota javítására kíván összpontosítani, a nem hivatalos verzió szerint azért, mert a kutyának sem kell. A számára rendszeres edzéslehetőséget nyújtó Flamengo részéről ugyan hallani néha biztató kijelentéseket, ám a vezetők valamiért egyik foglalkozás után sem kísérték be a klubházba, hogy ugyan, kanyarítsa már alá a nevét a szerződésre. Ennél is kínosabban alakult Ronaldo szempontjából a Manchester City-szál kibontakozása. Noha az angol csapat augusztusban nagy hajlandóságot mutatott a játékos szerződtetésére (természetesen csak abban az esetben, ha fogyókúrája látványos eredménnyel jár), és állítólag fel is vette a kapcsolatot a labdarúgóval, az érdeklődés mára teljesen elhalt.
„Korábban valóban felvetődött a lehetőség, hogy ha a körülmények alkalmassá válnak, szerződtetjük Ronaldót, és ezzel kapcsolatban meg is kerestük a képviselőit – nyilatkozta a City szóvivője. – Később
azonban úgy döntöttünk, inkább nem erőltetjük az ügyet.”
A fordulat hátterére két hihető magyarázat is napvilágot látott. Az egyik szerint a Ronaldo (és Ronaldinho) megvásárlását sohasem szorgalmazó Mark Hughes menedzser végre szabadon, saját szándékai szerint dolgozhat – márpedig ő az átigazolásoknál a „név” helyett tudvalevőleg az elszántságot tartja elsődleges szempontnak. A másik változat szerint Thaksin Shinawatra volt klubelnök hatalomvesztése vezetett a Ronaldo-ügy elcsendesedéséhez. A kétes vállalkozásairól híres thai üzletember korábban azt tervezte, hogy a mesés fizetéssel (a valóságtól elrugaszkodott értesülések heti 140 ezer fontot emlegettek) jutalmazott brazil válogatott legyen a Manchester City reklámarca, akivel a klubot az ázsiai piacon népszerűsíti. A politikus azonban váratlanul háttérbe szorult, az egyesület többségi tulajdonrészét az Abu Dhabi United Group szerezte meg, és az arabok inkább nem kérnek a kissé már romlottnak tűnő „áruból”.
Kissé kellemetlen, hogy a hirtelen váltásról Ronaldót senki sem értesítette, így a felesleges kilói ellen a Copacabana homokján küzdő támadó a minap még lelkesen beszélt arról: „Tetszik az elképzelés, amelyet a Citynél megfogalmaztak és bemutattak nekem. A világ egyik legjobb csapatát szeretnék felépíteni, ehhez pedig én is segítséget nyújthatok.”
A nyilatkozat további része arra utal, hogy a jövőbeli fizetéséről szóló tervet is meglebegtették Ronaldo szeme előtt, s erre a hihetetlen összegtől lázba jövő játékos is letette az asztalra saját ajánlatát: „A
lehető legkedvezőbb feltételeket kínálta a klub, ráadásul számomra rendkívül izgalmas lenne Robinhóval egy csapatban játszani. Ketten együtt több mint ötven gólt szereznénk egy idényben.”
Hogy az ígéretet teljesítette-e Ronaldo, valószínűleg sohasem tudjuk meg. A brazil csatár hívei azonban alighanem egyetlen találattal is boldogok lennének, ha azt végre nem a strandon, hanem valódi futballmérkőzésen érné el.