Estére kiderül, mit tud a Ferencváros

„Mindig tudtam választani…” – reagált nevetve Kenesei Krisztián arra a felvetésre, hogy jó helyre igazolt a nyáron. Az Avellinóból hazatérő, Szombathelyre szerződő támadó vidámságára magyarázat: újonc létére a Haladás harmadikként várja az NB I 9. fordulóját, a kalaplengetést érdemlő szerepléshez a 29-szeres válogatott futballista eddig négy góllal járult hozzá. Ötödik találatát már ma megszerezheti, igaz, nem bajnoki, hanem kupameccsen: a vasiak a Ferencváros vendégei lesznek.

Most minden szép és jó Szombathelyen?

Igen – vágta rá Kenesei Krisztián. – Sőt talán szebb és jobb is, mint arra előzetesen számítani lehetett. Amikor elfogadtam a Haladás ajánlatát, bíztam benne, a csapat megállja a helyét az élvonalban is, habár arra nem mertem volna fogadni, hogy nyolc forduló elteltével harmadikak leszünk… Amikor a megállapodást megkötöttem Illés Béláékkal, ők tudatták velem: az első évben nem várnak mást az együttestől, mint hogy vívja ki a bentmaradást, aztán lehet merészebb álmokat szövögetni. Nos, úgy fest, már most lehet.

Úgymint?

A bajnokságban, ahogy azt az eddigi eredmények is bizonyítják, bármi megtörténhet. Ha eddig megnyertünk nyolcból öt meccset, a folytatásban miért ne hozhatnánk ezt az átlagot? Hazai pályán – nem kis részben szenzációs szurkolótáborunknak köszönhetően – szárnyalunk, most már csak néhány idegenbeli bravúrral kellene kiegészíteni a dicsőséglistát. Jelzem, a listavezető Újpest otthonában úgy kaptunk ki egy nullára, hogy számos helyzetet hagytunk kihasználatlanul – talán nem sértem meg a lila-fehéreket, ha azt mondom: szerencsével győztek. Ugyanakkor azt sem feledem, hogy a Vasas ellen meg nekünk volt mázlink – de mint tudjuk, jó csapatnak van szerencséje…

Nyolc mérkőzésen négy gólt lőtt. Ez elég?

Meglehet, mások elégedettek lennének azzal, ha minden második találkozón a kapuba találnak, én többet várok magamtól. Más kérdés, hogy harmincegy éves koromra eljutottam odáig: mindegy, hogy Rajos Gábor, Oross Márton vagy Kenesei Krisztián rúgja a gólt, a lényeg, hogy a Haladás nyerjen.

A Ferencváros elleni győzelemre mekkora esélyt ad maguknak?

Ötven százalékot.

Csak?!

A Fradinak sem jár több! Természetesen kizárólag a továbbjutást tartjuk elfogadhatónak, de néhány dolgot nem árt figyelembe vennünk. Arra gondolok például, hogy az Üllői úton játszunk – ugye, nem kell részleteznem, milyen légkörben. Vagy arra, hogy badarság lenne a két klub kapcsán osztálykülönbségről beszélni, hiszen az FTC nem az NB II-be való. De ismétlem: tovább kell jutnunk!

Pályafutása során megfordult már egy-két helyen – a Ferencvárosban nem. Sosem vetődött fel, hogy a fővárosi zöld-fehéreket erősítse?

Szó volt róla, nem is egyszer, ám az egyezség közelébe sohasem jutottunk el. Legutóbb egyébként éppen a nyár elején Lipcsei Péter pedzegette, mi lenne, ha, de ezzel le is zárultak a „tárgyalások”. Úgy fest, én már csak ellenfélként bukkanok fel a IX. kerületben. A legutóbbi látogatásom emlékezetesre sikerült: a Vasassal a Magyar Kupa negyeddöntőjében nyertünk kettő nullára, az egyik gólt én szereztem. Hasonló forgatókönyvvel persze most is kiegyeznék.

Külön jutalom jár a sikerért?

Nincs szükség prémiumra! Elég motivációt jelent, hogy győzelmünkkel továbbjuthatunk, és ezzel közelebb kerülhetünk a… Na, ezt inkább hagyjuk.

Inkább ne!

Rendben: az UEFA-kupa-induláshoz. Mert, ismerjük el, a nemzetközi szereplés jogát a legkönnyebben a Magyar Kupadiadallal lehet kivívni.

Ez aztán a haladás!

Én szóltam, hogy merész álmaink vannak…