Jókor, jó helyen

Talán nem volt még olyan – nem elsöprő magyar sikerrel záruló – sportesemény, amely után ne vetődött volna fel, hogy a világraszóló diadal elmaradásának egyik oka gyenge sportdiplomáciánk, legalábbis ezt zsolozsmázzák az ilyesmire fogékonyak minden adandó alkalommal. Szerintük harcosabb tornásztisztviselők például Berki Krisztián olimpiai kvótáját is elintézték volna, míg Ungvári Miklós emlékezetes hajrábeli pekingi intése mögött az orosz cselgáncslobbi aknamunkája sejlett fel.

Természetesen a nemzetközi vízilabdakupák bíróküldését elnézve is rendszeresen megszólal a siratókórus: még egy normális játékvezetőt sem tudunk elintézni magunknak, csoda-e, hogy a Domino-BHSE 2004-es Euroliga-sikere óta nem nyert magyar férfi pólócsapat nemzetközi kupát, hiába a világ legjobbjai a mieink? És akkor az emlékezetesen csúnyán elhasalt puli kutyás, dalmatás, 15 ezer oldalas foci Eb-pályázatot még nem is említettük… El vagyunk átkozva, na – nyomják Krahácsot.

A hírhedett foci Eb-pályázatnak és a 2010-es úszó Európa-bajnokság rendezésére beadott kandidálásunknak egyébiránt több közös eleme is van: ezekent van állandó vizuális elemként szegény puli (tényleg nincs más felhasználható magyaros szimbólum?), a futballba tett kirándulást leszámítva sikeres sportdiplomata, Gyárfás Tamás, no meg az elsöprő különbség a végül győztes jelölt javára. Egy el nem hanyagolható változással: a „nagy” vizes Eb-t elnyerte Magyarország – méghozzá egymás után másodszor, egyetlen ellenszavazat nélkül. Hogy hogyan?

A meglévő szaktudás, a sportdiplomáciai pozíciók és a szükséges eszközök gyors és hatékony alkalmazásával. A Magyar Úszószövetség elnöke tagja az európai anyaszervezet végrehajtó bizottságának, így jól ismerte a rivális pályázatokat és a testület azokról alkotott véleményét, valamint felismerte a kínálkozó alkalmat. A hazai stáb pedig képes volt rohamsebességgel tető alá hozni egy épkézláb pályázati anyagot, mozgósítani a kapcsolatokat, megteremteni a szükséges garanciákat, és még egy miniszterelnöki és szakminiszteri audienciát is pillanatok alatt megszervezett – márpedig az ilyesmi sokat nyom a latban.

Nem mellesleg a magyar sportdiplomaták szavának az utóbbi évek sikerrel megrendezett világversenyei után hitele, súlya is van a LEN berkein belül. Mondhatni, így könnyű. Jókor voltak jó helyen, és tették a dolgukat, ölükbe hullott az Eb.

Valóban. Mindössze azt a néhány tízezer munkaórát kellett előzőleg belefeccölniük.