Rejtélyes futballistakór

Senki sem tudja, mitől alakul ki. Senki sem tudja, hogyan gyógyítható.

Senki sem tudja, miért szedi áldozatait éppen a labdarúgók közül.

Az viszont immár tudományosan is bizonyított tény, hogy az amiotrófiás laterálszklerózis (röviden ALS) hatszor akkora eséllyel jelentkezik egy futballistánál, mint egy átlagembernél. Ijesztő, sőt megdöbbentő statisztika.

Legutóbb, néhány hete Stefano Borgonovo állt a nyilvánosság elé a betegség hírével, s nem túlzás állítani, a Milan és a Fiorentina korábbi támadóját ért csapás valósággal sokkolta az olasz közvéleményt. Az 1964-ben született labdarúgó 18 évesen már a Serie A-ban szerepelt, a Fiorentina klubtörténetének egyik legeredményesebb csatárkettősét alkotta Roberto Baggióval – az 1988–89-es idényben „Copfocska” oldalán 14 gólt szerzett –, pályája csúcsát azonban a Milanban érte el, a piros-feketéknél Marco van Basten cseréjeként 1990-ben BEK-et nyert, sőt ő rúgta az elődöntőben a Bayern München elleni viszszavágón a továbbjutást érő gólt. Kétségtelenül nem tartozik a legnagyobbak közé, de ismert, mind a mai napig köztiszteletben álló személyiségnek számít Itáliában.

Az utóbbi években azonban gyanús csend honolt körülötte, eltűnt a nyilvánosságból, aki pedig tudott róla, nem beszélt. A hallgatást szeptember közepén a volt játékos törte meg tárgyszerűségében megrendítő nyilatkozatával.

„Én, Stefano Borgonovo, neuromotoros betegségben szenvedek. Alapítványt hoztam létre, amellyel a hozzám hasonló helyzetben lévőket kívánom segíteni, és szeretném, ha mihamarabb megtalálnák a kór ellenszerét – talán már az idén. De visszautasítom, hogy a betegségemnek köze lenne a labdarúgáshoz. Ha tehetném, most rögtön kimennék focizni a kertbe vagy a plébánia udvarára. Mert imádok futballozni.”

Csak számítógéppel tud kapcsolatot tartani

Könnyfakasztó szavak ezek olyan embertől, aki évek óta tolókocsihoz kötve él, aki mára gyakorlatilag egyáltalán nem képes parancsolni testének, és aki már rég nem tudja beszéddel kifejezni magát. Hogy akkor mégis miként közölte a fentieket? A szeme mozgásával. Bármily hihetetlennek tűnik, Borgonovo mondandóját úgy tudatja környezetével – és így adott például „nagyinterjút” több olasz lapnak is –, hogy a szemével utasítja a feje felé rögzített számítógépet a keresett betű kiválasztására, hogy aztán a betűkből szavak, a szavakból pedig mondatok álljanak össze.

Merthogy az izomsorvadással járó gerincvelő-meszesedés legkegyetlenebb jellemzője éppen az, hogy a beteg teste használhatatlansága ellenére tökéletesen a tudatánál van, éppúgy vág az esze, mint korábban. Ennek köszönhető például, hogy a Borgonovo családnál a hétköznapok légköre alapvetően nem változott a betegség diagnosztizálása óta. Persze bármily gyengéd szeretettel veszi körül a családfőt felesége, Chantal és négy gyermeke, néha bizony előfordulnak összezördülések.

„Ugyanúgy beszélgetünk, vitatkozunk, csevegünk, mint addig, csak kicsit lassabban – avatta be a újságírókat a család belső titkaiba a feleség. – Ha valamit elrontok, nyugodt szívvel elküld melegebb éghajlatra: »M-e-n-j a f-e-n-é-b-e, C-h-a-n-t-a-l!«. Aztán tíz perccel később: »S-z-e-r-e-t-l-e-k, C-h-a-n-t-a-l!«”

A feleség elbeszélése szerint férjét a leginkább a korábbi Juventus-játékos esete idegesítette fel. Stefano állítólag teljesen kikelt magából, amikor szóba került a torinói futballista: „Rettentően zavar, amit Pessotto csinált. Könyvet írt arról, miként akart öngyilkos lenni, miközben itt vagyok én, aki semmi mást nem akarok, csak élni!”

Olaszországban 39-en hunytak el a betegségben

De térjünk vissza Borgonovo fentebb idézett furcsa kijelentéséhez: „Visszautasítom, hogy a betegségemnek köze lenne a labdarúgáshoz.”

Nem nehéz kitalálni: a feltételezések szerint az extámadó betegségének igenis köze van a labdarúgáshoz, sőt az ALS-t a korábbi számtalan szomorú példa alapján egyfajta „futballistakórnak” tartják. A Raffaele Guariniello torinói orvosprofesszor vezette vizsgálat kimutatta, az elmúlt évtizedekben csak Olaszországban 39 játékossal végzett a halálos bénulás, amely a számítások szerint 0.5–0.7 százalék eséllyel fenyegeti a Serie A labdarúgóit (Itáliában az utóbbi években Adriano Lombardini, az Avellino legendája és Gianluca Signorini, a Genoa felejthetetlen középhátvédje halt meg a betegségben). És hogy menynyire sportágspecifikus a csapás, jelzi, hogy az említett, több évtizedre kiterjedő felmérés a kerékpárosok és a kosárlabdázók körében is kutatta a kór előfordulását, e területeken azonban egyetlen példára sem bukkant.

A labdarúgás és a neuromotoros betegség rejtélyes kapcsolatára máig nem született minden szempontból bizonyított és teljességgel elfogadható magyarázat. Maradnak hát a feltételezések, amelyek több lehetséges tényezőt emlegetnek. A legkézenfekvőbb változat szerint az ALS is a dopping számlájára írható, ennek azonban ellentmond a „teljesítményfokozó szerektől bűzlő” kerékpársport érintetlensége. Más elméletek szerint a gyakori lábsérülések, a rendszeres fejelés miatti agykárosodás és a gyulladáscsökkentő krémek túlzott használata együttesen vezet a gyilkos kór kialakulásához. A legérdekesebb verzió azonban arra mutat rá, hogy a futballpályák gyepének gondozására használt vegyszerek szívódnak fel a szervezetbe, és évekkel később fejtik ki ily módon hatásukat.

Talán ez utóbbi tézist erősíti, hogy bizonyos kluboknál bizonyos időszakokban, így a Sampdoria 1958–59-es szezonjában szereplőknél (három áldozat) vagy a Como futballistái közt – ne feledjük, Borgonovo is ebben a csapatban robbant be – több halálos megbetegedés történt. További tanulságos megfigyelés, hogy a legtöbb esetben középpályásokat sújtott a csapás, ALS-ben elhunyt kapusról Olaszországban például nem is tudnak. Költői kérdés: lehet, hogy a hosszú ujjú mezben védő kapusok bőre kevesebb gyomirtószert szívott fel, mint a mezőnyben csúszó-mászó, szaladgáló társaké?

Buffon és Cannavaro már retteg az esetleges bajtól

Mondani sem kell, Borgonovo bejelentése elsősorban az aktív vagy korábbi labdarúgók körében keltett riadalmat. Az aktuális világbajnoki selejtezőre készülő olasz válogatottnál pédául általános döbbenet lett úrrá a játékosokon.

„Nem szégyellem kijelenteni, engem is aggasztanak a statisztikák – állt a kamerák elé Fabio Cannavaro. – És nem hiszem, hogy a régebbi durva hatású gyógyszerekre kellene fogni a jelenséget, hiszen több nemzedék is érintett. De most már ideje cselekedni és kideríteni, mitől alakul ki a szörnyű betegség.” Társához hasonló véleményen volt Gianluigi Buffon, a csapat kapusa is: „Nem lehet figyelmen kívül hagyni a betegséget, hiszen számos labdarúgó esett már áldozatául. Az egyetlen remény, hogy előbb-utóbb megtalálják az ellenszert.”

A Bulgária és a Montenegró elleni vb-selejtezőre készülő válogatott többi tagjához hasonlóan nézőként Cannavaro és Buffon is ott lesz szerdán az Artemio Franchi Stadionban, ahol a Fiorentina és a Milan jótékonysági mérkőzést játszik Borgonovo tiszteletére, az általa létrehozott alapítvány támogatására. A milánói csapat edzője Arrigo Sacchi lesz, a lilákat pedig Stefano Borgonovo irányítja majd. A találkozó jelentőségét felesleges hangsúlyozni. Elég talán, ha annyit jegyzünk meg, hogy az est főszereplője Roberto Baggio nemrég tett látogatása alkalmával a szokásosnál fényesebb szemmel diktálta a számítógépnek: „E-z é-l-e-t-e-m l-e-g-f-o-n-t-os-a-b-b m-e-c-c-s-e!”