Családi körben

Ha úgy három hónappal ezelőtt kellett volna portrét készíteni Vitalij Klicskóról, talán két vezérfonalat lehetett volna választani: a kórházi zárójelentések segítségével megmutatni, miért is hagyta abba végleg a bokszot az ukrán óriás, esetleg vázolni, miként került azon sportolók közé, akik nem tudtak igazi politikai karriert befutni. Merthogy arra kevés esély volt, hogy őt még bokszolóként kelljen magasztalni. Ugyan érdemeire való tekintettel a WBC a Champion emeritus (tiszteletbeli bajnok) címet adományozta neki, ami garantálta, hogy ha visszatér, azonnal a világbajnokkal bokszolhat, az emberekben sokkal inkább a 2005. november 9-én elejtett szavai maradtak meg. „Tele van a hócipőm” – mondta többek között, amikor hivatalosan is bejelentette sérülések miatti visszavonulását.

Akkor már csaknem egy éve nem lépett ringbe. 2004 decemberében Danny Williamst még móresre tanította (a Tyson-verő négyszer padlózott, mielőtt a nyolcadik menetben véget vetettek a találkozónak), aztán győzelmét az ukrán demokráciának, illetve az egy hónappal később hivatalba lépő államelnöknek, Viktor Juscsenkónak ajánlotta, majd következett a bevezetőben említett kettősség. Hol páciens volt, hol pedig korteskedett.

A mostani, Samuel Peter ellen megnyert meccséig volt lekötött mérkőzése Hasim Rahmamal és Jameel McCline-nal is, Oleg Maszkajevvel „csak” tárgyalt, de semmi sem jött öszsze. 2005-ben négy sérüléssel kellett megküzdenie, izomszakadás miatt az április 30-i, hátműtétje következtében a június 18-i és július 23-i mérkőzése „ugrott”, majd röviddel a november 12-i fellépése előtt porcleválással és keresztszalagszakadással dőlt ki. Ekkor érezte úgy, hogy elege van a bokszból, és a politika neki (ha nem is a fejének, de a testének feltétlenül) sokkal egészségesebb terep lesz. Kisebb szinkronszínészi kitérő (a magyarul A legelő hősei címmel futó rajzfilmben fivérével egy-egy figurának kölcsönözték a hangjukat) 2006. március 26-án elindult Kijev polgármesteri címéért, és bár a „címvédő” Olekszandr Omelcsenkót megelőzte, nyolc százalékkal kikapott Leonid Csernoveckijtől. Két évvel később újra megcélozta a város első embere címet, de akkor már nem csupán Csernoveckijtől, hanem Olekszandr Turcsinovtól is elmaradt, bár már sokkal kisebb figyelmet fordított a kampányára, inkább a boksz érdekelte.

Az előző év elején ugyanis a német Bild napilap hasábjain bejelentette, hogy visszatér, és megpróbálja elérni, hogy egyszerre legyen világbajn o k ö c s csével, Vladimirral. Csakhogy ebben a teste eleinte nem volt „partner”. Már tavaly szeptemberben bokszolnia kellett volna, de sérvműtétet hajtottak végre rajta, aztán némi adminisztrációs probléma is adódott (Samuel Peter és menedzsmentje kiharcolta magának a jogot, hogy Klicsko előtt ő bokszolhasson Oleg Maszkajevvel, a WBC akkori világbajnokával), így 2008 októberéig kellett várni a 38. mérkőzésére.

Az év visszatéréseként harangozták be az eseményt, elvégre a nehézsúlynak napjainkban minden apró reménysugárra szüksége van, de az amerikaiak azért csak fanyalogtak egy sort. Ha már bokszolójuk nincs (a gyengécske és unalmas John Ruiz még a legjobb), legalább kritizálták Klicskót, illetve a „szovjet” térhódítást.

„Nem hinnénk, hogy az emberek két Klicskót akarnak látni a királykategória trónján. Ebben semmi izgalmas sincs” – írta például az ESPN internetes oldala, a nigériai születésű, de az Egyesült Államokban élő Samuel Peter szerint a robotok ideje járt le („Úgy bokszolnak, mint a robotok. Én nem vagyok robot. Képzett ökölvívó és nagy ütő vagyok, önmagamat kell adnom” – hangoztatta a meccs felvezetéseképpen), de Berlinben kiderült, az emberek vevők Klicskóra, és az állítólagos robotbunyó – akárcsak 2005-ben Vladimirnél – Vitalijnál is hatékony volt Peterrel szemben.

Már ha a Nigériai Rémálomnak a szombaton látott volt az igazi önmaga. Akkor különösen jó, hogy Vitalij Klicsko lett a WBC új világbajnoka, és el kell gondolkozni, hogy Peter akár csak egy évtizeddel ezelőtt is mire vitte volna nehézsúlyban. Vélhetően tucatbunyós lett volna, ennek fényében meg különösen sértő, amit edzője, Stacy McKinley mondott a Klicsko elleni esélyeiről. „A bokszban ismétli magát a történelem – vélte a tréner. – Amikor Muhammad Ali visszatért, láttuk, mi történt vele a fiatal bajnok Larry Holmes ellen. Amikor Larry Holmes visszatért, láttuk, mit tett vele a fiatal Mike Tyson. Peterrel a főszerepben ez lehet a Gyilkos sorok című sorozatlegújabb epizódja.”

Tényleg gyilkos munka volt, csak Vitalij Klicskóval a főszerepben. Ezzel teljesült Vitalij és Vladimir még 1996-ban, profi karrierjük kezdetén megfogalmazott álma: együtt uralkodnak a nehézsúlyban. Az viszont az édesanyjuknak tett ígéretük miatt biztosnak tűnik, hogy Riddick Bowe-nak nem kell aggódnia, továbbra is ő lesz az egyetlen, aki egyszerre birtokolta a négy nagy szervezet (IBF, WBA, WBC, WBO) világbajnoki övét. Klicskóéknál legfeljebb az egyenlítés képzelhető el, ha Vladimir megtartja az IBF és a WBO koronáját, Vitalij pedig Ruszlan Csagajevtől elveszi a WBA övét.