Sanyi, a sláger

Amikor 2004 tavaszán „Bocsi” a slágereket szóró rádióban abból csinált műsort, hogy Bundesliga-csapatoknak telefonozott, mondván: „Itt ül mellettem Torghelle Sanyi, tudja, aki önöknek, a nagy Oliver Kahnnak rúgott egy szolid kettest tegnapelőtt, mennyiért veszik meg?”, azt hittük, sztár született – vagy legalábbis a szövetségi kapitánynak évekig nem kell csatárok után kutatnia.

Apropó, így robbant be Szabics Imre is (aki épp e hasábokon is elmondja: ragyogóan megértik egymást Augsburgban, ha egyszer nem egy ékkel állunk fel, talán ki lehetne próbálni, mire mennek együtt ők ketten, akik tökéletesen összeszoktak), és bár a németek elleni duplát megelőzően a brazilok, majd később az argentinok kapuját is bevette (vagyis három világbajnok ellen volt eredményes), négy év után mintha most látnánk újra a régi, a „Kahn-ölő” Torghelle Sándort.

Való igaz, noha az a német meccs „eladta” a csatárt, ő sem az angol Crystal Palace-ban, sem a görög Panathinaikoszban és PAOK-ban nem mutatott válogatott formát (2004 és 2007 között 47 bajnoki meccsen egyetlen gólt szerzett…), de most újra berobbant a köztudatba.

Az albánok és a máltaiak ellen szerzett fejes gólja után hét ponttal második a Koeman-csapat, és mert nekünk a végén a negyedik hely is jó eredmény lenne, becsüljük meg, hogy most – ha ideiglenesen is – itt lehetünk.

Mit tud Sanyi, amit más nem? Hogy nem labdazsonglőr, de minden párharcba gondolkodás és félelem nélkül veti bele magát, tudhatja, aki akár csak egyszer is látta játszani. Ami talán magyar futballistától szokatlan: Torghelle Sándor felmérte, mik az erényei, és kizárólag azzal akar érvényesülni; nem akar ő kicselezni három védőt, elfektetni kapust, sarokkal passzolni, de ha könyökölni, brusztolni, harcolni, ütközni vagy fejelni kell, bárki ellen lehet rá számítani.

Tudjuk, a portugáloknál két Manchester United-csillag, Cristiano Ronaldo és Nani, a svédeknél Zlatan Ibrahimovic és Henrik Larsson, a dánoknál az Arsenal ifjú sztárja, Nicklas Bendtner és Jon-Dahl Tomasson játszik elöl, nálunk pedig Sanyi, és ez önmagában is determinálhatná helyünket a csoportban, de egyrészt tilos rosszmájúnak lenni, másfelől vagyunk annyira gyengék, hogy örüljünk minden apró gólnak.

Hátha újra Torghelle Sándor lesz a sláger.