Gyötrelmes, lehangoló évkezdet volt – Somogyi Zsolt elemzése

Háromszáznegyvenöt másodperce tartott a magyar válogatott Kazahsztán elleni felkészülési mérkőzése, és a nemzeti csapat máris gólt kapott.

Gerorges Leekens aligha ilyen bemutatkozást képzelt el, de a sokkhatás nem látszott rajta, elegáns kabátjában mozdulatlanul állt a mieink kispadja előtt.

Tíz perce sem tartott az első mérkőzése, amikor új csapata máris kétgólos hátrányba került… Talán arra gondolt, Belgiummal kétszer, majd Tunéziával is győzni tudott első mérkőzésén, igaz, amikor Algériát irányította, mindkét alkalommal kikapott csapata az első összecsapásán.

Szörnyű kezdés volt ez…

Magyarázat lehetett erre a magyar csapat védelme. Bese Barnabás mellett az újonc ferencvárosi Otigba Kenneth volt az egyik belső védő, az amúgy szűrőként számításba vett, a válogatottban inkább szélső védőként alkalmazott Fiola Attila játszott mellette, míg az eredetileg jobbhátvédnek tartott Botka Endre helyezkedett a bal oldalon. A legkevesebb, amit erre a taktikai zűrzavarra mondhattunk, hogy az összeszokatlanság látványosan kiütközött: az első kapunk elé ívelt szögletet követően a mieink tétován figyelték a kapu előtt elsuhanó labdát, amelyet Roman Murtazajev közelről a hálóba pofozott.

Majd jött a következő… A zilált hátsó alakzat hibáit kihasználva a kazahok szinte akadálytalanul jutottak el az alapvonalig, és máris két góllal vezettek – a döbbent csendet füttyszó és hangos tiltakozás követte a Groupama Arénában. Abban az arénában, amely félig sem telt meg, márpedig az elmúlt időszakban a nemzeti csapat mindig zsúfolt ház előtt lépett pályára.

Mintha a nézők nem adtak volna bizalmat az új szövetségi kapitánynak…

Miben, kiben bízhatott Georges Leekens?

Talán a rutinos játékosok tudásában. A félidő felénél Dzsudzsák Balázs gyors helyzetfelismerése Kleinheisler László beadása és Szalai Ádám befejezése nyomán szépíteni tudott a csapat. Addigra kirajzolódott, hogy négy védő, két védekező és három támadó középpályás adja a hadrendet, elől pedig Szalai Ádám a center. A három támadó fedezet közül Ugrai Roland Diósgyőrben, Nikolics Nemanja Chicagóban sokszor játszik csatárt, így az alapelképzelés az lehetett, hogy a szilárd és fegyelmezett védekezésre építve négy minőségi támadó rohamozza majd Kazahsztán kapuját.

Azonban a magyar válogatottnál alapkérdés a védekezés megszilárdítása, s ha nem akar még egy ilyen meccskezdést (és folytatást), akkor bizony sok munkája lesz a belga edzőnek. Amikor a félidő végén Bese Barnabást könnyen elválasztották a labdától (a Le Havre légiósa szabálytalanságot reklamált), és a kazah válogatott a harmadik gólját is megszerezte az első félidőben, az addig higgadtnak és nyugodtnak tűnő szakember dühösen a levegőbe csapott, s a kispadon ülőket kérdezte: létezik ilyen? Velünk történik mindez? Sajnos hinnie kellett a szemének, a figyelmetlen, fegyelmezetlen, sokat hibázó magyar védelem képtelen volt megállítani a kazah játékosokat, a tanácstalanság, a bizonytalanság volt az úr a mieinknél.

Nem volt meglepő, hogy a két szélső hátvéd az öltözőben maradt, érkezett Lovrencsics Gergő és Hangya Szilveszter, valamint Németh Krisztián is lehetőséget kapott. Ekkor húsz percig úgy tűnt, a csapat nem tud alkalmazkodni a kazahok hadrendjéhez, képtelen létszámfölényes helyzeteket kialakítani, mert kevés volt az ütközés, a veszélyes helyeken a labdaszerzés, így az ellenfélnek mindig volt ideje visszarendeződni, és zártan védekezni. A magyar játékosok a legjobb esetben is legfeljebb oldalra, de inkább hátrafelé tudták passzolni a labdát, így a közönség egy része már a hetvenedik perc előtt hazaindult. Németh Krisztián némi reményt adott a hajrá előtt, amikor ellentmondást nem tűrően, nagy erővel a sarokba lőtte az elé kerülő labdát, talán ez volt az első igazán jó megoldás ezen az estén.

A folytatás?

Azt nem mondanánk, hogy válogatottjaink nem akartak, de ez az este megmutatta, hogy csak beszélni az eredményes csapatról a jelen helyzetben nagyon kevés…

Gyötrelmes, lehangoló évkezdet volt.

Kedden jönnek a skótok.

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–KAZAHSZTÁN 2–3 (1–3)
Budapest, Groupama Aréna, 9038 néző. V: Musial (lengyel)
Magyarország: Gulácsi – Bese (Lovrencsics G., a szünetben), Otigba, Fiola, Botka (Hangya, a szünetben) – Dzsudzsák, Kleinheisler (Pátkai, 72.), Elek Á. (Pintér Á., 68.), Ugrai (Németh K., a szünetben) – Szalai, Nikolics (Böde, 76.). Szövetségi kapitány: Georges Leekens
Kazahsztán: Erics – Bejszebekov, Malij, Posztnyikov, Somko – Iszlamhan (Mirosnicsenko, 93.), Kuat (Ahmetov, 84.), Zajnutgyinov (Paragulgov, 72.), Szeidahmet (Percuh, 60.) – Hizsnicsenko (Tungisbajev, 76.), Murtazajev (Szujumbajev, 88.). Szövetségi kapitány: Sztanimir Sztoilov
Gólszerző: Szalai (21.), Németh K. (67.), ill. Murtazajev (6.), Zajnutgyinov (10.), Szeidahmet (39.)

Összefoglaló