A számmisztika alapján talán jót is találni abban, hogy a PSV kikapott a NAC Bredától: a csapat a korábbi két Bajnokok Ligája-fellépésére győzelemmel hangolt (a Spartát és a Volendamot is 1–0-ra verte meg), aztán két súlyos vereségbe (Atlético Madrid 0–3; Liverpool 1–3) szaladt bele. Most viszont a főpróba sült el rosszul, így talán a Marseille elleni, a vélhetően az UEFA-kupába jutás miatt kulcsfontosságú szerdai összecsapás sikerül majd jól.
Bár a bredai játék láttán erre szinte semmi esély sincs. Amikor már az eindhoveniek hivatalos oldala (www.psv.nl) is úgy értékelte az első félidőt, hogy
„az NAC nagyszerűen játszott, hajtotta a PSV-t, Huub Stevens csapatából pedig hiányzott az önbizalom, és szinte semmiféle ellenállást sem tudott kifejteni”, akkor azért érdemes legalább egy kicsit elgondolkozni. Még akkor is, ha a tulajdonképpeni döntő gól (a legvégén még Matthew Amoah, illetve Ibrahim Afelley is eredményes volt) a véletlenek furcsa egybeesése után született meg, hiszen egy szabadrúgás után Rob Pendersen, majd Timmy Simonson is irányt változtatott a labda, mielőtt Andreas Isaksson kapujába került.
Csak amíg Fehér Csaba társaival együtt a továbbiakban is hibátlanul látta el feladatát, a másik magyar légiósnak, Dzsudzsák Balázsnak semmi sem akart összejönni. Persze nem rajta múlt a PSV idénybeli második veresége, hanem a csapaton. Merthogy a gárda a sokszor amúgy sem látványos Huub Stevens-stílus egyik legunalmasabb előadását produkálta, és megérdemelte sorsát. A NAC a 2001–2002-es szezon óta nem tudta megverni mostani riválisát, ezzel a sikerével viszont nemhogy megszakította a sorozatot, de át is vette a vezetést a tabellán. Bár ha valahol, akkor a NAC-nál tudják, hogy az alapszakasz szinte semmit sem számít, elvégre az előző szezonban 34 forduló után még bronzérmes volt a gárda, a rájátszásban viszont még a nemzetközi kupaindulásról is lemaradt.