A 87. percben három pontja volt a Dortmundnak. A 88.-ban már csak egy, ahogyan a Werder Bremennek is. A 90.-ben a Werderé volt mindhárom. A 91.-ben és a lefújáskor pedig megint osztozott egymással a két gárda. Ez az őrült hajrá még a Hoffenheim feltámadását is elhomályosította, és a Hannoverben az utolsó 20 percben szerzett négy góljával fordító újonc élre ugrása is sok helyen másodlagos lett.
Pedig ha a Werder Bremen és a Dortmund az első félidőben látott játékát a másodikban is folytatja, vélhetően egy kézlegyintéssel elintézhettük volna a találkozót. Csalódást keltő gól nélküli döntetlen két, elvben látványos támadójátékra is képes együttes összecsapásán. Ehhez képest a végére jött a látvány is, a „bakizó Olli” becenévre hallgató Oliver Reck brémai korszakát idéző potya gólokkal, illetve a régmúlt Kaiserslauternjére emlékeztető (hányszor üvöltötte a kommentátor a mikrofonba, hogy „A feje tetején a Betzenberg!”) finissel.
Claudio Pizarro volt megmentő és hős is, a másik oldalon az első Bundesliga-gólját jegyző (amúgy középhátvéd) Mats Hummels (hős) és a többhetes sérülése után csereként beszálló Mohamed Zidan (megmentő) vindikálta magának hosszabb-rövidebb időre ezeket a szerepeket, a 42 ezer nézőnek meg 45 perc alatt bőven megtérült a kilencven percért kifizetett pénze. A többség legfeljebb amiatt lehetett szomorú, hogy a Werder nem ünnepelhette győzelemmel 1500. Bundesliga-mérkőzését.
„Kár érte – mondta a felvetésre Thomas Schaaf, a Werder vezetőedzője. – Tulajdonképpen már nyertünk, csak elfelejtettük, hogy a bíró még nem fújta le a meccset. A Dortmund egyenlítő góljánál semmiféle ellenállást nem fejtettünk ki. A következő hetekben sokkal jobban kell összpontosítanunk, mert néhány helyzetben túlságosan hanyagok voltunk.”
Különösen igaz ez a hátsó részre, a csapat legutóbbi hat tétmérkőzését nem tudta kapott gól nélkül megúszni, az ezeken összeszedett 15 gól már-már ijesztő. Főleg úgy, hogy Tim Wiese kapus is jelentkezett a német válogatott első számú kapusa címért zajló versenybe. Talán jobb lenne, ha önként visszalépne, figyelembe véve René Adler heti válogatottbeli és leverkuseni produkcióját.